„Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az ÚRhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt. S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az igaz Isten.” (12-13)

Sokszor gondolunk úgy az életre, mint egy előre megírt forgatókönyvre. Kinek mit adott a gép, azt az életet éli. Vannak szerencsések és kevésbé szerencsések, meg kifejezetten szerencsétlenek. Kitörni, kilépni a megírt szerepből nem lehet. Sőt, sokszor úgy gondolunk az Istenre is, mint egy forgatókönyvíróra, aki Pilátushoz hasonlóan csak annyit mond a reklamálóknak, „amit megírtam, megírtam.” A meccs valójában már a kezdő sípszó előtt eldőlt, hiába hajtunk, próbálkozunk, esélyünk sincs. Nem nyerhetünk. Akiről az Isten eldöntötte, hogy üdvözül, annak örök élete van, akiről meg azt döntötte el, hogy elkárhozik, az így járt.

Köszönöm, de ez nem az én műfajom. Illetve úgy gondolom, hogy az az Isten, akiben hiszek, az nem ilyen. A Biblia Istene nem ilyen. Sokkal több múlik rajtunk, mint azt a időnként gondolnánk. Számos példát látunk a Szentírásban arra, hogy az események végkimenetele attól függ, hogy milyen az ember Istenhez való viszonya. Manassé a lehető legmélyebbre süllyed a bálványimádásban. Az idegen istenek imádata odáig vezet, hogy a saját gyermekeit áldozza fel ezeknek a bálványisteneknek. Ugyan olyan rosszá, vagy még gonoszabbá válik, mint az Izráelt körülvevő pogány népek. Gonoszabbá válik, mint azok a népek, akik az Isten népe előtt lakták Kánaánt és akiket a honfoglaláskor ki kellett irtani. A lelki mélységek aztán élete mélypontjáig, az asszír fogságig taszítják. Itt jut eszébe az, hogy van neki valódi Istene is. Amikor hozzá fohászkodik, amikor könyörög, akkor az Isten visszaviszi Jeruzsálembe. Kap egy második esélyt.

Húsvétkor a kereszten ott van Jézus mellett két gonosztevő. Mindketten választhatnak. Az egyiküknek nem kell a Megváltó. A másik azonban felismeri a haláltusáját vívó emberben az Istent. Ő üdvözül. Azért, hogy senki ne mondhassa azt, hogy nem kapott még egy utolsó esélyt. Az Istennél nincsenek előre lejátszott meccsek. Nála mindig van esély a javításra, a hibák belátására, a megtérésre. Illetve egy esetben talán ez mégsem igaz. Egy esetben előre eldőlt, hogy mi lesz a végkifejlet: ez nem más, mint az Isten terve, hogy megmenti a bűnbe esett embert. Amit az Isten előre eldöntött az az volt, hogy Jézus Krisztusnak fel kell áldoznia saját magát azért, hogy nekünk örök életünk lehessen. Nincs tehát előre megírt fordítókönyv. A kérdés csak az, hogy időben felismerjük-e ezt a kegyelmet?