Akadályok az úton

" Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán. Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. "(17-20)

Amikor kilométerekre szakadunk azoktól, akik fontosak nekünk, minden találkozás lehetősége drága kincs. Ünnepként éljük meg, ha végre sikerül összehozni a rég várt találkozót egy- egy baráttal, vagy a családtagokkal. S ha valami keresztülhúzza a találkozás lehetőségét, azt sokszor nagyon nehéz elfogadni; nagyon nagy szomorúságot tud okozni, ha nem valósulhat meg, amit annyira vártunk… Pál apostollal épp ez történt. Nagyon szeretett volna találkozni a thesszalonikai gyülekezettel, de nem tehette. Az ok, amiért elmaradt a vágyott találkozás: „megakadályozott minket a Sátán.” A szándék megvolt-nem is egyszer!-, a lehetőség is, de az ellenség valamilyen akadályt gördített az útba. Sajnos tény, hogy a keresztyén embernek van ellensége, és ez az ellenség nem tétlen. (Főleg, ha az adott keresztyén ember sem az.) Amikor felbukkan, és akadályoz, az nagyon bosszantó, elszomorító, dühítő tud lenni. Mert vannak emberi gyarlóságok, elesések, van, hogy mi akadályozzuk saját magunkat, vagy a körülmények akadályoznak, esetleg más emberek, de van, amikor egyértelműen a Sátán hiúsítja meg terveinket. Jó, ha fel tudjuk ismerni ezt, hiszen a leleplezett ellenséggel könnyebb szembeszállni! Pál apostol itt elmondja, hogy emiatt nem tudott még eljutni hozzájuk, de! De a vágyódása, a szeretete nem múlt el! S lehet, hogy az utazás megvalósulását meg tudta akadályozni a Sátán, de az örömét (és munkatársai örömét) nem tudta elvenni! Azt az örömöt, ami a thesszalonikai gyülekezettel való kapcsolatból fakadt, nem tudta elvenni az ellenség! Figyeljük csak meg a 19-20. vers szavait! Ezekben megerősíti Pál azt, amit már a levél elején is írt; hogy mennyire szereti ezt a közösséget. Atyai, testvéri, baráti szeretet árad ezekből a szavakból. S bár nem fejezheti ezt most ki számukra személyesen, attól még él, jelen van, és ez elvehetetlen! Ha akadályoz a Sátán, gondold végig: mi az, amit nem tud elvenni tőled? S gondolj ma arra is, hogy sokszor nem akadályoz a Sátán, mégsem fejezzük ki a szeretetünket. Pedig áldott helyzetben vagyunk, ha megtehetjük. Ha nincs akadálya, fejezd ki ma valakinek szeretetedet!