Természetes életforma!

"Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel."

Nagyon szeretem a természetet, az állat és növényvilágot. A kaktuszok például nagy kedvenceim. Lelkes kaktusz gyűjtőként tanultam meg, hogy nem mindegy, milyen talajba ültetjük őket, milyen fényviszonyoknak tesszük ki őket tavasztól őszig, stb. Mert van egy természetes létformájuk, -mint minden teremtett élőlénynek- ami által tudnak „működni”, élni. S ha ebben a természetes közegben léteznek, akkor tud előjönni mindaz a lehetőség, ami bennük van. Csak úgy, egyszerűen, mert mi sem természetesebb a számukra. Az idézett igeversekben számomra az a megdöbbentő, hogy nincs benne semmi megdöbbentő. Olyan egyszerű és természetes az, ahogyan történt Jézus mennybemenetele, és utána az evangélium terjedése a világban. Miután az Úr Jézus elmondta, hogy milyen jelek követik a Benne hívőket, felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült. Csodálatos, ami történik, mégsincs itt semmi „felhajtás”, még olyannyira sem, mint karácsonykor. Ott azért megjelentek angyali seregek, jöttek a bölcsek Napkeletről, itt meg „csak” a tanítványok látják, hogy felemeltetett a mennybe. S minderről úgy szól az evangélista, hogy érezzük, mi sem természetesebb ennél! Mi sem természetesebb annál, hogy Jézus elvégezve a küldetését, visszatér a mennybe. Mi sem természetesebb annál, mint hogy győztesként az Őt megillető helyet foglalja el. Mi sem természetesebb annál, hogy a tanítványai pedig elmennek, és hirdetik az igét mindenütt; teszik azt, amivel megbízta őket az Úr. S mi sem természetesebb annál, hogy az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel. Ha belegondolunk, csupa csoda, és mégis olyan egyszerűen, olyan természetesen megy végbe. A keresztyénség természetes életformája ez: megismerve az Urat, hirdetni az igét és együtt munkálkodni Vele. Persze, sokszor nem érezzük ezt sem egyszerűnek, sem természetesnek. Vajon miért nem? Vajon fel tudjuk fedezni keresztyénségünkben a természetességet? Görcsösen akarunk megfelelni a missziói parancsnak, vagy mi sem természetesebb a számunkra? Feladat számunkra Krisztus-követőnek lenni, vagy a Vele való kapcsolatból fakadó örömteli, természetes életforma?