"A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék." (11)

Jézus vagy Barabbás? Sokat kellene gondolkodni, hogy tudjunk ennél könnyebben eldönthető kérdés feltenni. Mégis tudjuk, hogy a tömeg, ami összegyűlt Jeruzsálem terén, Barabbást választotta. Hogyan fordulhat ilyen elő? Hogyan történhet meg az, hogy általemberek olyan döntéseket hoznak, ami ennyire ellentmond a józan észnek, a törvénynek, vagy az erkölcsnek?

Ezt vizsgálta az úgynevezett Asch-kísérlet. Solomon Asch a csoportnyomás erejét vizsgálta, azaz, hogy a kísérleti személyek mennyire engedelmeskednek a többség véleményének. Az eredeti kísérletet 1955-ben végezte el a Stanford Egyetemen. A kísérlet egyszerű: a résztvevők két kártyát látnak, melyeken vonalak vannak. Az egyik kártyán egyetlen egyenes vonal volt, amit össze kellett hasonlítani a másik lapon lévő három különböző hosszúságú vonalakkal. A feladat az, hogy hangosan kimondják, egymás után, hogy a három vonal közül melyik azonos hosszúságú az eredeti vonallal. A vonalak hosszúsága olyan nagy mértékben különbözött, hogy a helyes válasz gyakorlatilag mindig egyértelmű volt a résztvevők számára. Ám a kísérletben egyetlen személy kivételével mindenki „beépített ember” volt, és az egyetlen valódi résztvevő nem tudta, hogy őket még a kísérlet előtt felkérték, hogy következetesen rossz válaszokat adjanak. Ennek az lett az eredménye, hogy a résztvevők harmada, képes volt elfogadni a többség véleményét, még akkor is, ha az egyértelműen hibás és téves volt.

Vajon mi mit tettünk volna? Érdemes feltenni ezt a kérdést, és elgondolkodni rajta; de közben nem szabad elfelejteni: nehéz elképzelni, milyen is lehetett ott ülni a szobában, amikor mindenki a rossz választ hangsúlyozta. Nem véletlen, hogy sokan alkalmazkodtak. Nehéz elképzelni, milyen lehetett, amikor az egész tömeg Barabbást kiáltott, és azt, hogy Jézust feszítsék meg. Nem véletlen, hogy a tömegnek nem mert senki sem ellentmondani. Még Pilátus sem mert szembeszállni velük.

Viszont az Asch-kísérlet, nem csak azt fedezte fel, hogy a csoportnyomás milyen fontos, hanem azt is, hogy ha már egy ember van a csoportban, aki ki meri mondani az igazságot, aki mer a valósághoz ragaszkodni ahelyett, hogy az lenne számára a legfontosabb, hogy mit mondanak a többiek, akkor már jóval kevesebben azonosultak a rossz válaszokkal.

Éppen ezért fontos minden egyes ember, aki ki meri mondani az igazságot, aki bizonyságot mer tenni Jézusról. Éppen ezért fontos mindenki, aki meri Jézust választani. Éppen ezért fontos, hogy ilyen emberekké váljunk mi magunk is, akik nem igazodunk e világhoz, hanem megváltozunk értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róma 12,2)

Ezt pedig úgy tehetjük meg, hogy tanulmányozzuk az Isten igéjét és akaratát. Tehetjük ezt magunkban is, de akkor leszünk igazán felkészültek, ha ezt közösségben tesszük. Éppen ezért fontosak a gyülekezeteink,az egyházunk. Erősítsük mi is a közösségünket, hogy Isten a maga igazságát nyilatkoztathassa ki hitből hitbe, mi pedig élhessünk minden nap a mi hitünkből.