"Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt." (72)

Luther Mártonról hallottam egyszer egy legendát, miszerint egyszer annyira komolyan vette az evangélium sorait, miszerint “amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok”(Máté 10, 19-20), hogy a vasárnapi prédikációjára nem készült egy percet sem. A szószékre magabiztosan ment fel, hiszen nagy hite volt és várta, hogy mit mond neki az ÚR Lelke. Az ÚR pedig nem maradt néma, hanem Lelke által szólt a reformátorhoz és azt mondta: Márton, nem készültél.

Ez a történet először is azért fontos, mert bemutatja, hogy nagyon körültekintően kell értelmezni és alkalmazni egy igeverset a saját életünkben. Egy prédikációra bizony fel kell készülni, ami sok munkával jár. Viszont nem csak a szószéken kerülhet valaki nehéz helyzetbe, ha nem elég felkészült. Egy hétköznapi bevásárlásnál is kárát láthatjuk, ha felkészületlenek vagyunk, arról nem beszélve, ha fajsúlyosabb helyzetekben kell helyt állnunk. Éppen ezért nem lehet eleget hangsúlyozni a tervezés, felkészülés fontosságát, és ezért nagy kincs, ha van valaki, aki előre szól, előre figyelmeztet, előre felkészít minket, hogy amikor eljön az ideje felkészülten álljunk meg a helyünket.

Viszont nem mindenki ilyen előrelátó. Van hogy a saját hibánkból, van hogy mások felelőtlenségéből felkészületlenül ér minket egy helyzet, és bizony az is előfordulhat, hogy szégyent vallunk. Péter is így járt nagypéntek este.

Péter ott volt az udvaron, és nem volt felkészülve arra, ami éppen történt körülötte. Egészen máshogy tervezte ezt az ünnepet. A virágvasárnapi bevonulás után felgyorsultak az események, és a tanítványok számára váratlan fordulatok következtek, pedig Jézus szólt előre. Az Úr figyelmeztette őket. Fel akarta készíteni a tanítványokat arra, hogy “az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” (Lukács 9,22) Ők mégis felkészületlenek voltak. Lehet, hogy meghallották Jézus szavát, viszont nem értették igazán mi is fog történni. Péter ezért ígéri meg könnyelműen: “Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!” (Lukács 22,33) Nagy szavak ezek. Amiket később Péter be is tartott. De nagypéntek este még nem állt készen. Még azt sem merte beismerni, hogy Jézus tanítványa, vagy, hogy egyáltalán ismeri a Megváltót. Péter háromszor is megtagadta Jézust. Ezután pedig megszólalt a kakas, és Péternek eszébe jutottak Jézus szavai. Eszébe jutott, hogy Ő szólt, hogy Ő figyelmeztette, hogy Ő megmondta és felismerte, hogy nem készült fel. Felismerte, hogy szégyent vallott. Felismerte, hogy mennyivel jobban helyt állt volna, ha nem a saját elképzeléseivel van tele a feje, nem a saját ítélőképességére hagyatkozik, hanem hallgat Jézus Krisztusra.

Isten minket is fel akar készíteni. Szól előre, nekünk csak emlékezni kell a szavára. Ha rá figyelünk, akkor sok mindent előre láthatunk és felkészülten nézhetünk szembe vele. Éppen ezért figyeljünk rá. Éppen ezért vegyük komolyan minden szavát, még akkor is ha nehéz szembenézni a nehézségekkel, még akkor is, ha szeretnénk elkerülni valamit. Isten nem mindig a könnyebb utat készíti nekünk, de abban biztosak lehetünk, hogy ha Őrá figyelve, felkészülünk, akkor minden helyzetben meg tudjuk állni a helyünket.