„Ez az én testem… Ez az én vérem…” (22-24)

Bajban vagyunk, amikor érteni akarjuk, mi is történt azon az éjjelen a felső szobában, az asztal körül. Bajban vagyunk akkor is, amikor érteni akarjuk, mi is történik azóta minden egyes alkalommal, amikor az úrvacsora jegyeit vesszük magunkhoz. Könnyebb a sákramentumot félreérteni, mint megragadni és szóval visszaadni a titkot. Festők, költők, írók nagy képzelőereje kell ahhoz, hogy sejtések szintjén közelebb férkőzzünk a misztériumhoz. Számomra – kissé unorthodox módon – Nikosz Kazantzakisz Krisztus utolsó megkísértése c. művének vonatkozó része szemlélteti leghívebb módon azt, mit is tesz enni az Úr testét és inni az Ő vérét. A görög író által megrajzolt jelenet híven követi az evangéliumi híradást. A beszélgetés borújában valamennyire nyilvánvalóvá lesz, hogy a Mester nem sokáig marad már az övéi között. Zavartság, félelem, érthetetlenség uralja a tanítványok elméjét. Kérik, kérlelik, mondja már meg egyszer és mindenkorra, hogy mégis mi a következő lépés. Erre válaszul emeli Jézus a kelyhet és a kenyeret, majd: „Mindegyik tanítvány megette a falásnyi kenyerét, és lenyelte a kortynyi bort. Szédültek. A bor sűrűnek és sósnak tetszett, vérre emlékeztetett, s a kenyérfalat, akár az eleven szén, égette zsigereiket. Egyszerre borzadállyal érezték meg, hogy Jézus gyökeret ver bensőjükben, és lassacskán elemészti beleiket. Péter leborult az asztalra, és zokogni kezdett. János Jézus keblére borult”. Az átlényegülést misztikus titka, amit a reformátori hagyomány hangsúlyoz: titokzatos egyesülésünk az Úrral. Egy falat kenyér, egy korty bor, s a benne kapott megfoghatatlan bizonyosság: rajtuk keresztül Ő maga ver gyökeret bensőnkben, lassacskán elemészt minket. Úgy tapasztalom, hogy a hívő életünkben kevés alkalom van, amikor ennyire nyilvánvaló a kegyelem működése, ilyen koncentrált módon, fizikai valóságunkig alkalmazkodik hozzánk a menny. Megbátorodás ez saját nagypéntekeink előtt is, hogy a szenvedés hegyére menetelve érezzük, ízleljük, lenyeljük, megemésszük az igazságot: az Ő teste, az Ő vére miérettünk adatik.