"Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.” (34.)

Azt hiszem napjaink döntő csatáit két nagy területen vívjuk, s valójában a nagy kérdés az, hogy a hatalom szeretete vagy a szeretet hatalma kerül ki ezekből győztesen. Márk két lakomáról ír, közvetlenül egymás után, az egyiket Heródes tartja, a másikat Jézus Krisztus. A Heródes által tartott lakomát a hatalom szeretete formálja és motiválja, csak az van ott, aki számít, az előkelők, akiktől függhet és akik tőle függenek, belépés csak meghívóval, luxus kaja, tánc és a történet vége az, hogy Keresztelő János feje porba hull. A hatalom szeretete győzött és a kritikusoknak, a nem tetszést nyilvánítóknak nincs kegyelem.

A másik lakomán ott van mindenki, aki ott van, mindegy a származás, a társadalmi státusz, nincs fénylő palota, nincs rakott asztal, nincs meghívó, a menü elég egyszerű, kenyér és hal. De ezt a lakomát a szeretet hatalma teremti meg, az a mély és elkötelezett szeretet, amelyik végig tekint az embertömegen és megszánja őket, és nem pusztán szánakozik, hanem ettől a szeretettől vezérelve ebből a tömegből egyszer csak nyájat formál. A nyájat a pásztor nélkül való juhok tömegétől nem a birkák milyensége, nem a legelő elhelyezkedése, nem a kerítés, hanem a pásztor személye különbözteti meg. Jézus Krisztus szeretete pásztorol és ebből a tömegből nyáj lesz, akiket a pásztor olyan mezőre terelget, ahol van mit enni, ahol van mit inni, ahol a rá jellemző bőség és biztonság van. Ahol lehet őket formálni és tanítani majd ennek végső bizonyságaként asztalközösségbe vonni őket egymással. A hatalom szeretete által motivált lakomának a vége halál, míg a szeretet hatalma által megteremtett lakomának a következménye az élet. Hiszen ez utóbbi lakoma előre mutat majd a végső és utolsó lakomára, arra a harmadikra, amelyik a Bárány menyegzőjén lesz, ahol ott ülünk majd mind, akik már itt-e földön legelőjének nyája lehettünk.