„Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét!” (18.)

Azt hiszem a Janus-arcú kifejezés sokaknak ismerős lehet, talán szemünk előtt fel is sejlik a tarkójánál összenőt két szakállas férfi arca, ami a régi ábrázolásokban mindig jelentős koreltéréssel került megjelenítésre. Hiszen a mai kétarcúság és kétértelműség Janus istenségtől elég messze állt, sokkal inkább a múlt tapasztalatából merítő, de a jelenért tenni akaró istenség képe volt az övé. Mindegy. Maradhatunk a kétarcúságnál, hiszen ez a népszerű mai értelmezés, a Janus-arcú egyházról szól. Legalábbis, ha a nagy általánosságban vett egyházi gyakorlatra gondolunk, akkor sokszor jogos a kritika, hogy most akkor mi is van ezzel a politikával, meg politikai keresztyénséggel, mindezt úgy, hogy mi reformátusok tudjuk a legjobban, expolitikai szereplőkkel nehéz ezt az egészet jól és hitelesen kommunikálni. Ki kivel milyen viszonyban van, ki kinek mit mond vagy mondhat meg, ki is az, aki diktál és ki az, aki végrehajt? Én nem a Janus-arcú, hanem a János-arcú Egyházban hiszek, amelyiknek mindig és minden körülmények között a feladata ugyanaz: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról. Keresztelő János volt az első ember, aki már anyja méhében felismerte a Krisztust, ahogyan mozdult, ahogyan megérezte a szent közeledését már jelezte: az egész életét erre teszi fel, ennek szenteli, hogy útkészítő legyen, hogy meghirdesse annak eljövetelét, akinek „kezében szórólapát lesz és megtisztítja szérűjét”. János éppen ezért nem hallgat, s ahogyan a pusztában is elmondta, úgy elmondja a hatalomnak is. A bűnt nemcsak noname galileaiak életében nevezi bűnnek, hanem az elit papság életében éppen úgy, mint a regnáló hatalom életében, mert tudja, hogy aki majd utána jön, az minden emberre egyformán vágyik: Kajafásra és Heródesre éppen úgy, mint Péterre vagy Jánosra. Az egyház üzenete nem attól függ, hogy éppen ki milyen viszonyban van a hatalommal, hanem attól, hogy milyen viszonyban van az egyház Jézus Krisztussal. Ez a János-arc, ez az-az arc, ami visszatükrözhet valamit Krisztus dicsőségéből.