„…úgyhogy senki sem tudta megfékezni.”(4)

Jézus azért száll vízre, hogy a túlsó parton találkozzon egy fékezhetetlen elmebeteggel és gyógyulást adjon neki. Akárhányszor elolvasom ezt a történetet, mindig különös döbbenet lesz úrrá rajtam. Jézus ezért az egy emberért száll partra a pogányok földjén, hogy leszámoljon azzal a félelmetes sereggel, amelyik fogva tartja őt. Anyák napján ennek a történetnek van egy szomorú és egy mindennél nagyobb reményt adó aktualitása. Ennek a megszállott embernek a helyzetét leíró mondatba beleborzongunk, mert napjainkban szemtanúi vagyunk annak, hogy gyermekek válnak fékezhetetlenné és nincs senki, aki megállítaná őket. Saját anyja sem bír vele – mondta éppen a napokban valaki. De ebben a történetben benne van egy másik lehetőség. Lehet, hogy senki sem, de az Élet Ura meg tudja fékezni, és ki tudja ragadni a gonosz hatalmából az embert. Igen a gonosz féktelen és féktelenséget generál, de mikor szembe találja magát Istennel, ott nem maradhat tovább. Ott újra medrébe kerül az élet és helyre áll az Isten adta rend. Ma kérjük a mi Urunkat, hogy szálljon partra a mi földünkön és adjon gyógyulást a mi családjainknak is. Ratkó József Zsoltár című versével imádkozzunk ma az édesanyákért.

„Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. „