„Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart, ők pedig odamentek hozzá.” (13)

Isten világában nincsennek véletlenek. Mi nagyon sokszor, keresztyén emberekként is hajlamosak vagyunk úgy minősíteni eseményeket, történéseket, hogy valakinek csupán szerencséje volt, vagy csak a véletlennek, vagy a vak sorsnak köszönheti, hogy nem nála kellett a pénztárosnak a bolti pénztárgépben papírszalagot cserélni, és így nem kellett hosszabban a sorban állnia. Bár azon az útszakaszon vezetett, ahol az a nagy baleset történt, de ő éppen kimaradt a ráfutásos autóbalesetből. Milyen szerencsés, hogy ő még el tudott menni nyugdíjba korengedménnyel, sőt micsoda „mákja van” annak az egyetemistának, akinek már nem kell középfokú nyelvvizsga bizonyítványt letennie az asztalra, hogy átvehesse a diplomáját. Sorolhatnánk még a sort, hogy mennyi mindent tulajdonítunk a véletlennek és a szerencsének. Azonban, amikor azt valljuk, hogy Isten teremtette a világot, vagyis annak van Teremtő Istene, gazdája, sőt Megváltója, ezzel azt is hisszük, hogy Isten a világot okkal és céllal alkotta meg. A Prédikátor Könyvének írója a Bibliában, a 3. fejezetben arról tesz bizonyságtételt, hogy mindennek rendelt ideje van az ég alatt a földön. Nincs véletlen, szerencse, sors, hanem Isten megváltó, bölcs szeretete az, amely életünk eseményei mögött bölcsen formálja terveit, hogy azok számára, aki minden körülmények között megtudnak maradni Isten szeretőknek, azoknak Isten ereje mindent a javukra fordítson. (Róma 8:28). Jézus Krisztus a rendelt, alkalmas, Istentől elrendelt időben jött el közénk, hogy aki látja és hallgatja az Ő tanításait, az lássa az Atyát és az Isten Országának nagyságos dolgait. Akik látták és hallgatták, azok közül magához hívta azokat, akiket akart, és azok odamentek hozzá. Isten kiválasztó, elhívó kegyelmes szeretete nem véletlenszerű, hanem szent akaratából történik. Mi nem értjük az okát és célját annak, hogy Jézus hogyan hívhatott el egy Pétert, aki háromszor is megtagadta Mesterét, vagy egy Iskariótes Júdást, aki harminc ezüstpénzért kész volt csókkal elárulni az Emberfiát? Hogyan hívhatott el egy Tamást, aki még Jézus feltámadását is megkérdőjelezte kételkedő hitetlenségével? Miért nem tudott több olyan tanítványt elhívni Jézus, mint János, aki egészen a Golgotáig követte csendes, alázatos szeretetével? A tizenkét tanítvány az emberi személyiségek tárháza, gyűjtőtégelye. Jézus minden törzsből, nemzetségből és nyelvből hív el tanítványokat, akiknek tudja dolgait, ismeri gondolataikat és egész életüket. Jézus nem csak a múltunkat látja és a jelenünket, de a jövőnket is, hogy mivé válhatunk az Ő megváltó, bűnöket megbocsátó szeretete és hatalma által. Jézus tudja, hogy mi lakozik az emberben:” Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat.” János ev. 2,24. Ellenkezőleg, a Krisztus által kiválasztott és elhívott tanítványnak kell teljesen rábíznia magát Jézus Krisztusra. Az Ő Mesterére, mert Ő az, aki szent és megbánhatatlan hívással hívott, és hív el a maga számára ma is tanítványokat. Azzal a céllal, hogy Vele legyünk élő közösségbe. Majd miután betöltött és felkészített minket Önmaga teljességével és hatalmával, az elhívó szeretet küldő szeretetté válik, hogy hirdessük az Igét és a Tőle kapott hatalommal kiűzzük az ördögöket. Isten Igéje érted és hozzád szól, hogy rajtad keresztül juthasson el mások szívéig, Isten akaratából és az Ő általa bölcsen eltervezett okból és céllal. Egy elhívott tanítvány sem alkalmas önmagában a tanítványságra. Isten tesz minket alkalmassá, kiválasztó és elhívó szeretete, Igéje és Szentlelke által. A tizenkét tanítvány minden próbatétele abból fakadt, hogy nem tudtak Jézussal együtt lenni és az Ő Igéjének elsőbbséget adni az életükben. Maradj Jézussal élő közösségben, Igéje legyen ma is élő eledellé, lelki kenyérré számodra, hogy vihesd és megoszthasd azt lelkileg éhezőkkel és szomjazókkal. Jézus szava buzdítson miket a mai napon is: ”Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, meg adja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”(János ev. 15:16-17) Jézus tanítványait arról fogja megismerni a világ, hogy szeretni fogják egymást úgy, ahogyan Jézus szerette övéit. A vérségi kötődésből nem következik közvetlen ez a minőségi szeretet. Ehhez Jézus követőjévé, tanítványává kell lennünk.