” Majd hozzá tette Jézus: A szombat lett az emberért, nem a szombat az emberért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (27)

John Lock, 1689-ben írt „Értekezés az emberi értelemről” című művében arról szól, hogy az ember „tabula rasa”-ként (latinul : tiszta tábla), tiszta lappal indul el születése pillanatában a földi életben, s majd a szűkebb és tágabb környezete az, amely formálja és tanítja a társadalmi normákra. Mi az, ami szabad, elfogadott és mi az, ami tilos, amit már a társadalom többsége nem fogad el normának, mértékadónak, óhajtott értéknek. Izráel népének értékrendjét alapvetően meghatározta a Sinai hegyi törvényadás. A tízparancsolat, a létezés Tíz Igéje annyira átjárta életüket, hogy mindenáron meg akarták tartani, megakarták őrizni a törvényt, és ezt szent félelemmel, minden igyekezetükkel komolyan is gondolták.

A tíz parancsolatból a Tóra 613 törvényét és annak magyarázatát alkotta meg, s a hangsúly eltolódott a szeretetből fakadó Isten követéséről, a szövetség szeretetben való megéléséből, a büntetéstől való félelemből táplálkozó törvény betartatásáig, amit a farizeusok és az írástudók bőszen betartottak és betartattak, csak a szívüket tartották távol Istentől. A törvény őrei mindenütt ott voltak, mindent láttak, mindenről tudtak és mindent véleményeztek: jó, vagy rossz, kóser, vagy nem kóser, tiszta, vagy tisztátalan; szerintük az Úr törvénye alapján megfelelő, vagy elvetendő. Jézus nem végzett rabbi képző iskolát, de a törvény őrei azt tapasztalták, hogy erővel és hatalommal hirdette és magyarázta Isten Igéjét. Tanításai és cselekedetei Isten Országának valóságát, jeleit és csodáit, annak értékrendjét demonstrálták a mi fekete-fehér, szabálykövető, vagy éppen ez ellen lázadó világunkban. Jézus munkáját nagyon is sikeresnek találják. Maga Nikodémus, a Szanhedrin, a Nagytanács befolyásos tagjaként, maga fogja bevallani az éj sötétjében Jézusnak, hogy tudjuk, Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti meg azokat a csodatéteket, amelyeket te teszel, hacsak nem az Isten Lelke van vele. Megfigyelésük hol csodálattal, majd egyre inkább féltékenységből táplálkozó és hatalomvesztéstől félő kritikába csapott át. Mai igénkben is nem azzal a lelkülettel figyelik és követik Jézust, hogy minél többet megismerjenek az Isten Országából, hogy élő közösségre juthassanak a Mennyei Atyával. Még a tanítványok ajka is arra kéri Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni. Ugyanis megfigyelték azt, hogy Jézus intenzíven együtt volt imádságban az Atyával és amit csak kért az Atyától imádságban, azt az Atya megadta neki. A tanítványok minden emberi gyarlóságuk ellenére látnak, hallanak, sóvárognak és növekedni szeretnének, és kérik Jézust: taníts minket imádkozni, növeld a mi hitünket. A farizeusok megfigyelik Jézust, hogy hibát találjanak szolgálatában, megfigyelik, hogy elítélhessék.

Kedves Testvérem, te hogyan követed Jézust? Megfigyeled, számonkéred, utasítod, vádolod, vagy alázattal leborulsz lábainál és kéred: könyörülj rajtam Jézus, gyógyíts meg, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. Életed Ura és Megváltója -e Jézus? Életed Ura előtt leborulsz e nap mint nap, hogy felemelhessen és megáldhasson? Kálvin János szerint Isten megismerése önmagunk megismerésének záloga. Keresztelő János, anyja méhétől fogva megtelt Szentlélekkel, és amikor megkérdezik tőle, hogy te vagy e a Messiás, akkor Keresztelő János önazonosságáról és küldetése tisztánlátásáról adott bizonyságot, amikor azt feleli, hogy én kiáltó hangja vagyok a pusztában és aki én utánam jön arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Én vízzel keresztelek, Ő pedig tűzzel és Lélekkel fog keresztelni. Jézus egyértelművé tette a názáreti zsinagógában, amikor prófétai küldetéséről adott számot, hogy az ézsaiási igék jövendölése most teljesedtek be a fülük hallatára. Mai napjaink legnagyobb problémája, hogy az élő Istentől és Igéjétől eltávolodóban levő ember már nincs tisztában sem az Istennel, sem önmagával, sem teremtettségi rendjével, sem az Isten Országának rendjével. Nagy baj van ott, ahol a teremtmény nem ismeri Teremtőjét, és Teremtője helyett a teremtményeket és emberi hagyományokat, szokásokat, vagy babonákat kezd el követni, imádni, féltve őrizni. A farizeusok számonkérik Jézust és a tanítványait a szombat napi kalásztépésük miatt, hogy miért oltották éhségüket a gabonaföldeken járva. Bizonyára meghaladva az aznapi engedélyezett távolság megtételét, ezzel munkát végezve, ami tilos volt szombat napon.

Jézus Dávid esetét említi meg a szent kenyerekkel (1Sámuel 21:1-5), amelyeket „állandó kenyereknek” is neveztek, amelyek Isten gondviselő és tápláló irgalmas szeretetét hirdették, és amelyek rendelkezésére álltak a papok számára szombat napon is. Csak megszentelt, az Úr szolgálatába elhívott emberek élhettek vele. Dávid és emberei az Úr szolgálatában álltak. Szükségük volt Isten irgalmas, tápláló szeretetének a megtapasztalására, amelyet Isten nekünk is meg ad az úrvacsora javaiban. Jézus ura a földjeinknek a napjainknak, szeretteinknek, kenyerünknek, otthonunknak, minden munkánknak fáradozásunknak. Átadtad már az uralmat mindezek fölött Jézus Krisztusnak? Minden nap azért van, hogy sokasodjék a kegyelem, hogy terjedhessen Isten Igéje által az Ő Országa. Amikor nem érted Isten Igéjét, döntéseit, tetteit az életedben, kérdezd szeretettel és hittel. Ne oktasd ki, ne kérd számon, ne perelj Vele. A szombat, a zsidó nép számára a mennyi istentisztelet liturgiájának a gyakorló napja volt. Számunkra, Jézus feltámadása óta a vasárnap a nyugodalom napja, amikor bemehetünk az élő Isten nyugalmába, megnyugodva a mindennapok teljesítmény kényszerétől.

Érted van a szombat, a vasárnap, a hétköznap és az ünnepnap. Isten ajándéka az a számodra, hogy felismerd: Jézus Krisztus Úr. A te életed Megváltó Krisztusa.