"Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! És a lepra azonnal eltűnt róla, és megtisztult. Jézus ráparancsolva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: Vigyázz, senkinek ne mondj semmit, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik! Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan egyetlen városba sem, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és odamentek hozzá mindenfelől." (40-45)

Ahhoz, hogy ennek a gyógyítási történetnek jobban a mélyére lássunk, szükség van a kortörténeti és ószövetségi háttérbe való betekintésre is. A beteg leprában szenvedett, ami tulajdonképpen gyógyíthatatlan betegség volt abban a korban. Károli Gáspár fordításában ezt a betegséget bélpoklosságként találjuk meg. Izraelben a leprás beteg tisztátalannak számított, el kellett különülniük az ilyen embereknek. A lepra a társadalmi és a kultuszközösségből (zsinagógákból) is kizárta őket. El egészen addig, hogy nekik kellett jelezni az egészségesek és tiszták számára már messziről, hogy ők bizony leprásak. Kitaszított és megalázó helyzetük volt. Nem érintkezhettek velük mások.

Úgy fordul ez az ember Jézushoz, hogy „ha akarod, megtisztíthatsz”. Jézus válasza: „Akarom.” A beteg leborul Isten hatalma előtt, amikor Jézussal találkozik. Látja benne a teremtő és újjáteremtő Isten hatalmának letéteményesét és hordozóját. Az ószövetségi látásmódot világosan mutatja be Naamán története. Mikor Arám királyának leprától szenvedő hadseregparancsnoka átadja azt a levelet Izrael királyának, amiben kérik, hogy gyógyítsa meg Naamánt betegségéből, Izrael királya felháborodva így kiált: „Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?!” (2Kir 5,7) A leprát egyedül Isten gyógyíthatta meg.

Jézus meggyógyítja őt. Sőt megérinti a tisztátalan beteget, akit nem szabad, akit mindenki kitaszít, Ő közösséget vállal vele. Hányan várnak ma is erre a gyógyító közösségre! Annyian élnek társas magányban, félelemben, annyian vannak a szeretetlenség megbélyegezettjei, a kitaszítottak, a nem trendiek. Mennyi gyermek él a társai által kiközösítve, verbális és tettleges bántásoktól szenvedve. Akik nem tapasztalják a szeretet érintését, a megbocsátást. Légy te az, aki Krisztust megmutatja nekik. Aki példát mutat arról, hogy lehet másként. Aki bizonyságot tesz számukra, hogy Krisztus megérintő és megtisztító szeretete az ő életüket is meggyógyíthatja. Ha pedig te vagy az, aki perifériára szorult, engedd be a szívedbe ennek az Igének az üzenetét! Van olyan társ, van olyan közösség, ami befogad. Krisztus befogad. Figyelmeztet ez a történet minden keresztyénnek nevezett közösséget is, ahol válogatnak, ahol kitaszítanak.

Jézus elküldte a betegségtől megtisztult embert a paphoz, ugyanis a kor szokása szerint ő volt az, aki a jelek alapján tisztának nyilváníthatta, hivatalosan rehabilitálhatta őt. „Mutasd meg magad…, bizonyságul nekik.” Mutasd meg, hogy te találkoztál azzal, aki meggyógyított a leprától. Te találkoztál Jézusban Istennel, aki egyedül megtehette ezt. Mutasd meg te is, kedves olvasó, hogy ott vannak az életedben annak az egyértelmű jelei, hogy találkoztál Krisztussal!