"És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik." (29-31)

Mennyi minden történik ezen a mozgalmas kapernaumi napon! Az a jellegzetes márki szócska, az „azonnal”, „tüstént” jelzi, hogy Jézus fáradhatatlanul új és új helyszínre megy, és megállíthatatlanul végzi messiási szolgálatát. Életeket ment. Gyógyít, helyreállít, szolgálatba állít. Ahol Ő megjelenik, ott gyógyulás van. Az a régi, ami megkötöz, ami képtelenné tesz az Isten szerinti életre, ami miatt nem az vagyok, aminek lennem kellene, az elmúlik, megváltozik a Krisztussal való találkozásban.

Ez a rövid, epizódszerű történet is erről beszél. Simon (Péter) anyósát gyógyítja itt meg. Nem tartozik ez a pár szavas elbeszélés a leggyakrabban emlegetett evangéliumi események közé. Nem is emlékszem, hogy valaha hallottam volna igehirdetést erről, arra sem emlékszem, hogy én prédikáltam volna róla. Egy pici epizód a szentíró történetvezetésében. Mégis…

Mégis van benne valami nagyon megszólító, valami nagyon személyes. Számomra egyszerre csak fontossá vált. Egy olyan ház, egy olyan család a helyszín, ahol Jézus tanítványai élnek. Nem „közterületen”, nem az ajtó előtt, az utcán, nem a zsinagógában zajlik ez a gyógyítás. A csoda sem akkora, mint máskor. Itt „csak” lázas a beteg, nem vakságból vagy bénulásból gyógyít meg valakit Jézus. Ilyen értelemben nem a sok tanú előtt történő, Krisztus hatalmát demonstráló, nagy csodatett. Mégis…

Mégis fontos lett nekem. Aztán rájöttem miért. Mert olyan ismerős volt minden. A ház, az otthon, a hozzátartozók aggódó kis közössége, a betegség jelenléte, és a belépő Jézus. Ismerős volt, mert már átéltem, átéltük. Mikor ott feküdt betegen az otthonunkban, aztán jött a soha nem gondolt diagnózis, a tehetetlenség, a kilátástalannak tűnő helyzet, a műtét. Az imádságra összekapcsolódó kezek, a könyörgés Jézushoz. Aztán a megtapasztalás, hogy él, és a bizonyság: Jézus él!

Tán a világ nem is tudta mindezt, hogy mi történt abban a családban, abban a házban. De Péter családja átélte és mi is átéltük a gyógyító Krisztussal való találkozást. Kis, rövid történet ez, egy epizód. Mégis a legfontosabb azoknak, akikkel akkor ott volt Jézus.

Ismerős neked is? Amikor nem csak a Biblia sokaságot megmozgató eseményeinek középpontjában látod Őt, nem csak a gyülekezet közösségében szólít meg, hanem felidézed mindazt, amikor az otthonodban, személyes életedben, a szívedben élted meg a találkozást. Nem tartja számon a keresztyénség nagy történetkönyve, de te tudod, hogy Ő számon tart téged, és ez neked mindent jelent. Jusson eszedbe mindig a te életedbe belépő Krisztus, amikor elolvasod ezt a rövid történetet az evangéliumból.