Bennem is gyönyörködik?

„Te vagy az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!” (11) Több gyülekezetben gyakorlat, hogy keresztelő alkalmával a lelkipásztor átveszi a gyermeket a keresztszülőtől vagy az édesanyától, és körbeviszi a templomban, miközben az ároni áldást énekli a gyülekezet. A padok végénél ülők meg tudják érinteni a kisgyermek lábát, mintegy kifejezve azt, hogy „szeretünk, befogadunk téged, te már ennek a családnak is tagja vagy.” Egyszerű gesztus ez, mégis sokat jelent a családtagoknak, mert a szeretet kifejezését élik meg a közösség részéről. És sokat jelent a gyülekezetnek is, akik ily módon szorosabban bevonódnak a keresztség eseményébe, személyesebbnek élik meg azt azáltal, hogy közelebbről látják a kisgyermeket, és akár meg is érinthetik.

Az Úr Jézus keresztelését is kísérték kiegészítő jelenségek, mozzanatok, amelyek hozzá tartoztak az alapvető eseményhez. Amint Dr. Fekete Károly püspök úr is rámutat a Református Bibliaolvasó Kalauzunk vonatkozó magyarázatában, megnyílt a menny, mint ahogyan az egyiptomi szabaduláskor Isten megnyitotta a Vörös-tengert az ószövetségi népe előtt, vagy ahogyan az Úr Jézus sírja megnyílt a feltámadása alkalmával. Ezek a csodálatos megnyílások Isten különleges ajándékai a számunkra.

A megnyílt mennyből az Úr Jézusra galambhoz hasonló formában leszálló Lélek látható érkezését követték a jól ismert, csodálatos szavak, mint égi szózat: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Márk Lukácshoz hasonlóan úgy számol be az eseményről, hogy a hang és az üzenet közvetlenül a Megváltónak szól, számára nyilvánítja ki az Atya tetszését. Máté tudósítása alapján ez az üzenet a jelenlevőknek, az esemény tanúinak szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A lényeg ugyanaz: Jézus Isten szeretett, és egyetlen Fia. Ez pedig Izrael számára egyértelműen azt jelentette, hogy a testet öltött, emberré lett Isten Ő, akit az Ő mennyei Atyja egyrészt szeret, másrészt pedig gyönyörködik benne. Vagyis amikor Rátekint és Rá gondol, örömét leli Benne, öröm tölti el Őt.

Ez pedig azért lehetett így, mert olyan jellemet látott, amikor Jézusra nézett, amelyikkel meg lehet menteni, meg lehet váltani ezt a teremtett világot, de különösen annak koronáját, az embert. Ez meg is történt a golgotai kereszten, majd a megváltást a feltámadás pecsétje hitelesítette. Tehát nekünk szól, minket hív, és érvényes ránk az örömhír: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16) Miatta, és az Ő kereszthaláláért már minket, benne hívőket is szeretett gyermekeinek tekint a Mennyei Atya, és Jézusért bennünk is gyönyörködik! Nem azért, mert olyan tökéletesek vagyunk, hanem mert Ő nekünk ajándékozta a maga tökéletességét, magára véve a mi tökéletlenségünket és annak a pusztító következményét. Legyen ezért Övé minden dicsőség, a miénk pedig a békesség és az öröm az Ő Lelke által! Ámen.