Családban

„Ti férfiak, szeressétek…” (19) „A keresztyén család” – ez a címe a mai igeszakaszunknak a revideált új fordítású Bibliánkban. Az Édenkertben élve egyszerűen csak „család” lenne a neve, de ma már fontos megkülönböztetnünk és elkülönítenünk a sokféle divatos családmodelltől: csonkacsalád, mozaikcsalád, stb. Persze, ezek a családmodellek is válhatnak keresztyén családdá, ha tagok hitre jutnak, de az eredeti keresztyén családmodellt és annak az egészséges működését itt mutatja be számunkra Pál apostol: apa, anya, gyerekek és a többiek, hitben, szeretetben. Magától értetődőnek tűnhet ez számunkra, de nem véletlen, hogy Lenkey István lelkipásztor ezt írja a Református Bibliaolvasó Kalauzunk mai magyarázatában a témával kapcsolatban: „Mennyire más ez a családi rend és életrend, amire Jézus hív, mint amit a körülöttünk levő világ harsog.” A mai világ ugyanis azt az álláspontot képviseli és sulykolja teljes erővel, hogy mindegyik torz, beteg, sérült családmodell ugyanolyan jó, mint az eredeti családmodell. Az eredeti, később keresztyén családmodell különbözik a konzervatív családmodelltől is, mert az nem feltétlenül foglalja magában az istenfélő, Jézust követő törekvést és lelki életet.

Valaki talán azonnal tiltakozna, és azt mondaná, hogy Pál nem hiteles ebben a témában, mert nem volt családja: sem felesége, se vér szerinti gyermekei. Ekkor azonban fontos emlékeznünk arra, hogy őt is anya szülte, és ami még fontosabb, Jézus követőjeként és apostolként megfelelő rálátással rendelkezett erre a témára is. A folyamatos ismeret- és tapasztalatszerzés a Szentlélek vezetésével párosulva tekintélyes és figyelemreméltó bölcsességet kölcsönzött az apostolnak sok olyan életkérdéssel kapcsolatban is, ami nem érintette őt személyesen (vö. pl. 1Kor 5, 1). Mint ahogyan nekünk, mai keresztyéneknek is szükséges olykor állást foglalnunk olyan kérdésekben, amelyek személyesen nem érintenek minket pillanatnyilag. Ilyenkor fontos, hogy a Szentírás igazságait, tanítását szem előtt tartva, de szelíden, irgalmat kifejezve és gyakorolva tegyük ezt, belegondolva, hogy egyszer csak mi is érintettek lehetünk egy adott problémát illetőleg.

A házastársak és a gyermekek kötelességei mellett a szolgák kötelességeiről is szó van itt. Hogy jön ez ide? - kérdezhetnénk 2000 évvel később mi, akiket nagyon mély kulturális és történelmi szakadék választ el attól a kortól. Itt valójában az egy háztartásban élők viselkedéséről egymáshoz való viszonyáról ír az apostol, amit a keresztyén hit teljesen más alapokra helyezett. A szolgák ugyanis családtagok voltak abban az értelemben, hogy egy ingatlan területén, sok esetben ugyanabban az épületben laktak, mint a vér szerinti családtagok. Abban a korban leginkább rabszolgák voltak, akik beszélő szerszámokként ellátták a mai háztartási gépek feladatait. Forradalmi változás volt, amit a keresztyénség jelentett az életükben: embertelen bánásmód helyett igazságos és méltányos magatartásra hívta az „urakat” az Ige rájuk nézve, őket pedig odaadó, lelkiismeretes munkára. Minket is arra hív a 21. században, hogy ne csak a közvetlen családtagjainkkal, hanem a többi hozzánk kapcsolódó emberrel is bánjunk szeretettel Jézus nevében (vö.: Mt 5, 46)