Kapcsolatépítés

Csodálatosan szép következményei vannak a lelki feltámadásnak! Húsvét után öröm ezekről olvasni, és izgalmas feladat kitűzni magunk elé az Igében meghatározott célokat! „Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak…” (13. v.) - emeli ki Lenkey István lelkipásztor a Református Bibliaolvasó Kalauzunk mai magyarázatában. Az emberi kapcsolataink, a közösség megélése a többi keresztyénnel nélkülözhetetlen részét képezik a hívő életünknek. Sokkal kényelmesebb, zavartalanabb lenne a keresztyén élet, ha nem közösségbe tervezte volna bele a mi Megváltó Urunk! Ha nem kellene szenvednünk a különbözőségünktől, a sokféleségünktől Krisztus testében. Ha nem okoznának fájdalmat nekünk a többi keresztyén óemberének a megnyilvánulásai, a többiek nyomorúsága, gyengesége, értetlensége és kicsinyessége. Mint ahogy a presbiteri szövetség egy konferenciáján egy vasúti mérnök testvér elmondta az előadásában viccesen, hogy ők a vasútnál nagyon szívesen foglalkoznak a vonatokkal, csak az utasok ne lennének…

Talán az egyházat, a keresztyén életet is sokkal vonzóbbnak tartanánk, vagy tartanák sokan, ha nem kellene osztozni rajta másokkal, akik sokszor a maguk módján keresik Istent, vagy próbálják követni Jézus Krisztust. Ezt pedig olykor zavarónak, olykor bosszantónak, lehangolónak, kiábrándítónak vagy egyenesen elkeserítőnek érezzük. Pedig az Úr Jézus közösségbe hívta a tanítványokat, amikor ezt mondta nekik egyesével: Kövess engem! Vele és egymással töltötték a napjaikat és az éjszakáikat is: együtt ettek, aludtak, vándoroltak, tanultak és szolgáltak. Már az ókorban csapatépítő, kapcsolatépítő „tréning” volt a tanítványok (ki)képzése, felkészítése a szolgálatra! A tanúságukra, a hitvalló életük folytatására is úgy utalt Jézus, mint közös feladatra: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13, 34-35) Azt, hogy „Jézus tanítványa vagyok.” bárki mondhatja magáról. Jézus szavai alapján ez akkor válik hitelt érdemlő kijelentéssé, ha láthatóan szeretetkapcsolatot ápolok más keresztyénekkel.

Ehhez pedig folyamatos munkára van szükség, ahogyan a mai igében olvassuk: „…öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.” Különösen kis gyermekek vagy idősek esetében figyelhetjük meg, hogy felöltözni, vagy átöltözni is erőfeszítést igényel, fárasztó, nyűgös tevékenység. Ennek ellenére – és ez már mindannyiunkra érvényes - a lelki öltözködésre is szükséges rászánnunk az energiát. Az óemberünk ráförmedne a másik keresztyénre, vagy gorombán helyreigazítaná egy-egy vélt vagy valós tévedése, vagy neki nem tetsző megnyilvánulása miatt. Vagy egyszerűen elhatározná: „Őt inkább kerülni fogom!” Ehelyett egy jól felépített kapcsolatban és közösségben élve szelíden, türelemmel inteni (16.v.), formálni, támogatni, bíztatni egymást: ez a hivatásunk, küldetésünk és szolgálatunk. Kérjük ma ehhez Isten segítségét!