Átöltözve

„Felöltöztétek az új embert…” írja Pál apostol a Kolosséi hívőknek (10. v). Jó érzés valamilyen új ruhadarabot magunkra ölteni. Bár olykor ragaszkodunk a megszokott, „bejáratott” ruháinkhoz, mert olyan ismerős, otthonos, kényelmes és biztonságos magunkra ölteni a régieket. De egyszer csak eljön az idő, amikor szükségessé válik, hogy lecseréljük őket. Mert hosszabb időn, pl. éveken keresztül hordva ruháinkat, kopott, kifakult, elnyűtt és csúnya lesz mindegyik. Talán mi meglátjuk ezt, talán egy családtagunk felhívja a figyelmünket: ehelyett a pulóver helyett már szükség van egy újra.

A kolossébeliek megérthették ezt a lelki életükre nézve. Hallották az evangéliumot, és ráébredtek, hogy eljött az idő, hogy Isten új ruhába öltöztesse őket. És ők erre a lehetőségre igent mondtak. Levetették a régit, és magukra öltötték az újat. Olyanoknak ír Pál apostol ebben a levelében is, akiknek már megtörtént a legnagyobb változás az életükben: megismerték és elfogadták az Úr Jézust mint személyes Megváltójukat. Átmentek a halálból az életbe (vö.: Jn 5, 24), feltámadtak a halálból Krisztussal együtt (Kol 3, 1 – húsvétkor különösen fontos számunkra ez a gondolat). Érvényes rájuk az is, amit Pál a 2Kor 5, 17-ben ír: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”

És mégis, az a benyomásunk, hogy még rengeteget kell dolgozniuk magukon ezeknek a hívőknek. Mint ahogy nekünk is 2000 évvel később. A megszületett új ember (krisztusi természet) mellett az óember (az Istentő elidegenedett, régi, Jézus megismerése előtti természetünk, vagy személyiségünk) párhuzamos jelenléte miatt nagyon sok gaz nő még lelkük szántóföldjén. A lelki gyomokat pedig nagy erőfeszítések árán, és folyamatosan Isten segítségét kérve tudjuk csak kigyomlálni. A szexualitás, a pénz, az érzelmek és a kimondott szavak helyes, áldásos és építő használata ma is fontos célkitűzésünk, ha keresztyén emberként szeretnénk élni az életünket ezen a földön. Ma is, számunkra is feladat, kihívás, szolgálat, hogy folyamatos lelki életet élve keressük a felsorolt területeknek az Isten akarata szerinti irányba történő formálódását, igazodását. Ezért fordulunk oda egyénileg az élő Istenhez nap mint nap, amikor imádkozunk és az Igét olvassuk. Ezért gyakoroljuk a hitünket közösségileg is, mert tudjuk, hogy ez ugyanúgy nélkülözhetetlen a lelki növekedésünkhöz, a megszentelődésünkhöz, mint az egyéni találkozás a Megváltónkkal. „Állandóan megújulni” (semper reformari), Teremtőnket „egyre jobban megismerni” (10. v.): erre kaptunk elhívást. Mondjunk rá igent napról napra, és kérjük hozzá a mi Urunk segítségét!