"Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította." (11)

A Példabeszédek könyvének ez az utolsó fejezete leginkább a derék asszony dicséretét leíró szakaszról ismert. Ehhez lányok, asszonyok mérték és mérik magukat, hogy vajon megfelelnek-e a kívánalmaknak, min lehetne, vagy éppen kellene változtatni, hogy ideális feleségek, háziasszonyok lehessenek.

Ha azonban az elejéről olvassuk a fejezetet, kiderül, hogy a masszái király azokat az intelmeket adja tovább, amit anyja mondott neki, a fiának. Nem a lányának! Úgy tűnik pedig, hogy a nőknek szól ez a leírás, de az írásmagyarázók szerint a királynak szól. A derék asszony dicsérete minta akart lenni a párválasztáshoz, hogy a király olyan feleséget keressen magának, aki leginkább hasonlít erre az ideálra. Ezekkel a szempontokkal meg akarta óvni a fiatal királyt félrevezető és meddő kapcsolatoktól a boldog házasság érdekében.

S nem utolsó sorban azért is fontos az, hogy milyen felesége lesz a királynak, mert a férj a felesége által, a feleség a férj által változik. Hatnak egymásra. Népiesen: ki kivel hál…

A Szentírásban elég példa van férjeket befolyásoló asszonyokról, pl. Illés próféta idejében Áháb, akinek Jezábel, a felesége üldözi Illést, mert megölte a Baál papokat, akik neki voltak fontosak. A más istent tisztelő Jezábel hatással volt Áhábra, a királyra és rajta keresztül az egész országra.

Mik is azok a jellemzők, amikről szó van? Hogy csak egy pár jellemzőt említsek: megbízható, szorgalmas, erős, barátságos és gondoskodó, bölcs a beszéde, szeretetre tanít, s ami a legfontosabb, ami a legtöbbet árul el róla az az Úrral való kapcsolata. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek ha megvannak a feleségben, jó hatással vannak a férjre is.

Jó lenne, ha ma is ilyen, vagy ezekhez hasonló tulajdonságok lennének a fontosak párválasztáskor, nem csak a kinézet, az anyagi helyzet vagy éppen a származás. Hogy a pozitív tulajdonságokkal egymást erősítve, együtt haladjanak a házastársak a jó irányba: Isten országa felé.