"A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szeme világát." (13)

Az elmúlt néhány év a korlátozott kapcsolati lehetőségekkel csak felerősítette azt a folyamatot, ami már zajlott egy ideje: a távolságtartást, a közösségek felbomlását, a saját világunkba való behúzódást. Nem szociológiai és társadalmi szempontból fontos ez, hanem elsősorban bibliai nézőpontból. Mert nem magányos farkasnak teremtettünk. Ahogy a Teremtő mondja: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Móz 1,18). Közösségi lények vagyunk, még akkor is, ha megválogatjuk – legalábbis megpróbáljuk, ha van rá lehetőségünk -, hogy kivel kerülünk kapcsolatba. Sokféle szempontunk van erre, a végeredmény rendszerint az, hogy azokkal vagyunk együtt szívesen, akikkel hasonlóképpen gondolkodunk, és elzárkózunk – már amennyire tehetjük – azoktól, akik más értékrend mentén élik világukat.

A mai példabeszéd azonban arról beszél, hogy van valami közös az egymással látszólag nem kompatibilis embercsoportok között. Van Valaki, Aki ott van mindenki mögött, Aki megteremtett mindenkit, ahogy a példabeszéd mondja: „az ÚRtól kapta a szeme világát”. Vagyis: a Teremtő szemében a szegény és a zsarnok azonos értékűek. A teremtményei. Nem taszíthatja el egyik a másikat, nem ítélhetik el és nem ítélhetik meg egymást. Mert a kezdőpontnál az Úr áll, a maga teremtő, mégpedig az embert egyformának teremtő akaratával.

Szinte az egész 29. fejezet az emberi különbözőségekről szól: igazak-hamisak, önteltek-bölcsek, vérszomjas emberek-feddhetetlenek, önteltek-becsületesek, ostobák-bölcsek, és az ellentétes viselkedésekről, amelyek ezeket a különböző embercsoportokat jellemzik. Tudatában van az, aki ezt leírta, annak, hogy ez a dualitás jelen van a világban. De annak is, hogy ez az Isten szemében nem jelent különbséget. Mert Ő nem személyválogató. Akkor is, ha helytelenül cselekszünk, ha nem hallgatunk az Úr szavára, akkor is az Ő teremtményei vagyunk valamennyien.

Jó ezt időről időre eszünkbe idézni. Jó ezt is számításba venni, amikor konfliktusba keveredünk valakivel, amikor nem értünk egyet családon belül, munkahelyen, különböző közösségekben.

Mennyivel szebb lenne ez a világ, ha tudná mindenki, hogy Isten teremtményei vagyunk és eszerint cselekednénk: nem a különbséget erősítve egymásban, hanem megkeresve a közös pontot, Akiben egyek lehetünk.