A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. " (13)
Ha a bűn kerül szóba, leggyakrabban a büntetéssel hozzuk összefüggésbe. Mert a bűnnek következménye van. Mert nem lehet eltitkolni, esetleg ideig-óráig, s ha később, pláne ha véletlenül derül ki, jogosan várható a nagyobb büntetés.
Mennyivel jobban hangzik a bűn és megbocsátás szókapcsolat. Ez ugyanis a bibliai szemléletből fakad. Lukács evangéliumában így olvassuk Jézus tanítását a megbocsátásról: „Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!” (17,3-4) Világosan kiderül, hogy a megbocsátás feltétele a bocsánatkérés. Anélkül nem működik.
Ugyanerről beszél a példabeszéd is: „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer”. Csak itt hangsúlyos az, hogy megvallja és elhagyja. Nyilván a fel-, illetve a beismeréssel kezdődik. Ráadásul azt kell felismerni, hogy az a legrosszabb a bűnben, hogy végsősoron Isten ellen, az Ő elvárása, törvénye ellen történik. Dávid király, mikor realizálta a Betsabéval való kapcsolata helytelenségét, így fohászkodott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz” (Zsolt 51,6).
Érdekes, hogy a Septuaginta úgy fordítja görögre az eredeti héber szöveg második felét – az érthetőség kedvéért nem szabatos magyarsággal fordítva: „aki beismeri a bűnét, az szeretve lesz”. Jézus ezt így mondja: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja…” (Jn 14,21). A feltétel nélküli szeretetről, az agapéról van szó a példabeszédben éppúgy, mint Jézus szavaiban.
Mennyire messze áll ez a gondolkodás a maitól. Ma, ha valaki rosszat tesz, azt rögtön pellengérre kell állítani, meg kell büntetni, példát kell statuálni, abban a reményben, hogy ez a megtorlás segít megelőzni a hasonló rossz cselekedeteket. Holott annak, aki eltévelyedett, inkább irgalomra, könyörületre, megbocsátásra és szeretetre van szüksége.
Ki nem szeretne szeretve lenni? Főleg, ha maga is érzi, hogy vele, benne és körülötte nincsenek rendben a dolgok… Különösen ilyenkor ér többet a szeretet, mint a dorgálás. A gonoszt – Pál apostol szerint – csak a jóval lehet legyőzni. Jézus a Hegyi beszédben ezzel bíztat: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7).
Kövessük Mesterünk példáját ebben is!