"Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre!" (23-24)

Szeretem a példabeszédek abszurditását, amikor gondolkodni kell hogyan is tartozik össze, amit leír, mi köze van egymáshoz a mondat elejének és végének. Mint ebben a két versben is: mi köze van a juhokkal és nyájjal való törődésnek a kincsekhez és ékszerekhez…

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy semmi. De ha visszamegyünk az időben abba a korba, akkor megérthetjük az üzenetet.

Akkoriban ugyanis a tanítás, a tanulás, képek, megjeleníthető, ismert események által történt. Amikor a juhokról és a nyájról szól Salamon, akkor olyan képet használ, amely mindenki számára ismerős, mert ebben éltek. Kiselőadás helyett sokkal érthetőbb volt az akkori emberek számára mit jelent a juhok megismerése és a nyáj gondozása, hiszen ezt tudnia kellett egy jó gazdának: odafigyelést az állatokra, gondozást, gondoskodást. Ha a nyáj rendben van, akkor van tápláléka és ruházata a családnak, a ház népének.

A kincs és az ékszer az örökséget szimbolizálja. Amit az elődök gyűjtöttek be. Amikor Salamon ezek mulandóságáról beszél, arra figyelmezteti a hallgatóit, hogy az örökség önmagában nem elég a boldoguláshoz. Aki nem dolgozik, csak feléli a múlt hozadékát, az nem fog tudni haladni, csak leépül és nem gyarapszik.

Itt kapcsolódik egymáshoz az első pillantásra oly távolinak tűnő két vers, a tanító mondat két része. Hogy nem lehet a múltból élni, hanem dolgozni kell, mégpedig okosan és szorgalmasan, odafigyelve a munkánkra, tevékenységünkre és az egész nyájra.

Ma úgy mondhatnánk – a sokféle, ma létező munka némelyikére lefordítva: ismerd meg a diákjaidat, aki tanítod őket, figyelj oda a dolgozóidra, te munkaadó, törődj azokkal, akikkel szerződésben állsz, aki szolgáltatsz, wvigyázz a „nyáj”-adra, aki a lelkek pásztora, egy település vagy egy közösség vezetője vagy.

Mert magától nem megy úgy a munka, magától nem épül a közösség, magától nem száll a tudás a fejekbe.

Ma is tapasztalhatjuk mit jelent, ha valaki a múltból akar élni: ha nem dolgozik, ha nem ismeri a környezetét, a munkatársait, a munkát, akkor épülés helyett leépül és hosszútávon veszít, és nem nyer se ő, se a közösség.

A szeretet himnuszában azt írja Pál apostol: a szeretet „..nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13,5). Nincs más dolgunk tehát, amikor hallgatunk Salamon bölcsességére, mint szeretettel fordulni a másik ember felé, a jót árasztani – hátha egyszer vevő lesz erre a világ!