„Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?” (44)

Mindenki elhallgatott, nincs több kérdés, Jézus ellenfelei már nem mernek kérdezni és akkor most jön ő egy utolsó kérdéssel, amivel mindent lezár. Hiszitek-e, hogy a Krisztus, aki Dávidnál nagyobb, mert Dávid Urának szólítja őt, Dávid Fia lett, emberré lett? Jézus sejtet, kérdésébe rejti kijelentését önmagáról. Itt dől el, hogy a hosszú vitabeszéd után hol állnak majd kérdezői. Az Élet, Jézus oldalán vagy maradnak a halál térfelén? Nem olvasunk semmilyen reakcióról. Hallgatnak. Mit is mondhatnának? Nem akarják meglátni kivel állnak szemben.

Pedig minden erről szól, kinek vallják őt? Jézus bevonulásakor a nép már bizonyságot tett arról, mit gondolnak Jézus személyéről. „Áldott a király, aki az Úr nevében jön”- kiáltották. Örömujjongással vallották meg, hogy számukra Jézus a várt Messiás.

Jézus megkérdezte a tanítványait is. Kinek mondanak az emberek és ti kinek mondotok? A tanítványok bizonytalanok, ott és akkor egyedül Péter tudott felelni. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Most kellene az írástudóknak meghozni a döntést ésválaszolni, de ők mégsem teszik. Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van. Jézus a teljes és egyetlen igazságot képviseli. Ők is érzik, látják, talán tudják, mégsem döntenek mellette. Nem tudják megbocsátani neki azt, hogy fellépésével, szavaival, tetteivel egyértelműen felettük áll és az ő jelenlétébe ők képmutatónak, hamisnak, hiteltelennek bizonyulnak. Az igeszakasz következő verseiben elhangzik majd, milyen következménye van a magatartásuknak.

Dönts, ki ő neked! Ha Jézus megjelenik és kérdez, nem lehet csendben maradni, nem kérdezni, hallgatni, letagadni. Jézus jön, a te életedhez is hozzászól, beleszól, bekérdez.: Mit gondolsz rólam? Mit hiszel rólam?

Szeretettel jön, elfogadással és életet hoz.

Ne hagyd ki! Nem érdemes. Csakis vele van értelme mindennek.