„Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” (38)

A gimiben bátorítjuk a diákokat, hogy nyugodtan kérdezzenek, nincs rossz kérdés. Aztán, amikor komolyan veszik ezt, elképesztő kérdésekkel állnak elő. Persze nincs vele gond, jókat nevetünk együtt. Valahogy így vagyok a szadduceusok kérdésével is, nagyon nevetségesen hangzik. Jézus hihetetlen türelmet mutat, azt hiszem, az átlagember kiakadna, felcsattanna az újabb provokatív kérdésen. A kitalált történetből lehetetlen kérdés születik, a szadduceusok lehetetlen helyzetbe akarják hozni Jézust, jót nevetni rajta, nyilvánosan megszégyeníteni. Ez az ő indokuk.

Nem csak nekik vannak a feltámadással kapcsolatban különös kérdéseik. Ugyanebben a testben támadunk fel? Fiatalok leszünk? Hol van a mennyország? Nem fogunk ott unatkozni? Mindenkinek saját elképzelése szerinti mennyországa lesz? Az állatok feltámadnak? Ezek általában a gimis kérdések.

Sokkal szomorúbb helyzet és mennyi szívet tépő kérdés hangzik el, amikor valakinek meghal valakije. Egyértelmű dolgok válnak bizonytalanná. A fájdalom, a sokk, a reményvesztettség érzése miatt a gyászolók sokszor azt is megkérdezik, amivel egyébként tisztában vannak. Ezek közül a legérthetőbb, legemberibb kérdés az, vajon találkozunk-e odaát a szeretteinkkel és megismerjük-e majd egymást?

Milyen más ez az ok a kérdések mögött. Mennyire más indulat vezérli. Milyen jól ismeri Jézus az embert és igazi kérdéseit, mert bármennyire is kifogásolható a szadduceusok kérdése, ő kihasználja az alkalmat arra, hogy tanítsa és vigasztalja hallgatóit, hiszen nem csak a kérdezők vannak ott, hanem még mindig ott a nép is.

Van feltámadás, Isten számára mindenki él, ő az élők Istene. Lényegében ezt kell tudnunk a halál utáni életünkről. Lesz, van, örökké élni fogunk, nincsenek részletek, mert a többit megtudjuk, ha odaérünk. Jézus reményt kelt, vigasztal, megnyugtat.

Mózes szavait idézve olyan választ ad, ami az írástudók elismeréséhez vezet. Olyan bölcsességgel szól, hogy ellenfelei elhallgatnak. Már semmit nem mernek tőle kérdezni. Az egész 20. rész lassan lezárul. Volt itt minden: méltatlankodás, cselszövés, csodálkozás, hallgatás, állandó kérdezés, provokálás. Lassan ugyan, de elcsendesülnek Jézus ellenségei.

Nem tehetnek mást, hiszen Jézus az Élet, míg ők még mindig a halál térfelén.