„Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” (2)

A Jézusnak feltett kérdés, teljesen emberi, sokszor bennünk is felmerül látva a világot körülöttünk. Kinek a hatalmával teszik ezt vagy azt? Kinek a hatalmával támadja meg egyik ország a másikat? Kinek a hatalmával nyomja el egyik nemzet a másikat? Kinek a nevében, kinek a felhatalmazásából, kiben bízva fordul egyik ember a másik ellen?

Érdekes ez a kérdés a nép vezetői, a farizeusok és a főpapok részéről. „Ki adta neked ezt a hatalmat?” Mintha csak azon gondolkodnának, hogyan szerezzék meg maguknak azt. Hogyan állítsák azt a hatalmat maguk mellé? „Ha képes vagy azokra a dolgokra, amit mondanak rólad, ha ilyen hatással vagy a népre, akkor nem csak azt akarjuk tudni, hogy neked ki adta ezt a hatalmat, hanem valójában azt magunknak is akarjuk. Nekünk is kell. Vágyunk rá.” Tudjuk, hogy milyen következményekkel jár, ha ilyen emberek hatalomhoz jutnak és már meg sem lepődünk, ha ilyesmit látunk vagy tapasztalunk a világban.

Szomorú látni, hogy egyházunkban sincs ez másként. „Rendszerváltáskor”, ha nem is feltétlen hullanak a fejek, de a kicsinyes bosszúállás, az elvtelen mindenkinek megfelelni akarás, a befolyásosak kedvében járás következtében hozott rossz döntések, az „adjunk hatalmat a mieinknek” elképzelés itt is felütik a fejüket. Háttérbeszorítás, mellőzés az van szép számmal. „Eljön még a mi időnk, kivárunk.” – mondják, majd - „eddig nektek volt jó, most majd nekünk lesz.” Lehetne ez másképp köztünk. De nincs. Milyen hatalommal tesszük ezt Isten egyházában? Ez tényleg az Isten útja vagy az istenteleneké? És akkor a gonosz hatalmáról még nem is beszéltünk…

Jézus nem válaszolt a rosszakaróinak, hiszen ők sem válaszoltak neki Keresztelő Jánossal kapcsolatos kérdésére. Mondhatnánk igazi válaszra nem méltatta őket. Tudta, hogy számukra nincs jó válasz. Nem fogadják el őt annak, aki. Mintha nem sejtenék, nem tudnák, ki is ő valójában. A tanakodás, a következmények mérlegelése a biztonságosnak tűnő óvatossághoz vezetett. Féltek a nép reakciójától, hatalmuk elvesztésétől, és minden bizonnyal tudták azt is, hogy az a hatalom, ami Jézusban áll előttük, az nem az ő oldalukon áll.

Mit tesz Jézus, aki élet és halál ura, akinek mindenre van hatalma? Nem áll bosszút sem akkor, sem később. Ellenkezőleg: értük is a keresztre megy. Micsoda különbség van az isteni és az emberi megoldás között!

Van hova fejlődnünk. Van min változtatnunk.

Kegyelem, hogy még megtehetjük, hogy Jézus csupán kérdez és szembesít, de nem ítél. Kegyelem, hogy még nem hagy ott minket, nem megy ki közülünk igazi válasz nélkül.

Adja Isten, hogy bölcsen tudjunk bánni a ránk bízott hatalommal!