„Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged.” (28.)

Névnap, születésnap, Karácsony. Mindegyikhez hozzá tartozik az ajándék. Melyik férfinak ne jutott volna még eszébe - az általunk egyébként kevésbé kedvelt ajándékkutatás közepette -, hogy feleségünket meglepjük a fent nevezett alkalmak egyikére, az általa hőn áhított porszívóval, vasalóval, vagy egyéb háztartási eszközzel… Az ajándék is kipipálva, meg amúgy hasznos is. Az a bizonyos kecske és káposzta esete is rendben van (áthallások nélkül). Szerintünk legalább is. Mert ha jobban belegondolunk az ajándék mellé munkát, fáradtságot is adtunk.

Valami hasonlót érzek Péter felszólalásában is. Mester, mi sok mindent kapunk melletted. Minden pillanat ajándék, de…De az ajándékkal együtt kapjuk a munkát, fáradtságot, ellenségeskedést, eddigi életünk a kukában, családunk és munkánk feladva.

„Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged.” – mondja ezt Péter, miután a gazdag ifjú szomorúan elmegy, mert nem képes vagyonát otthagyni. Mintha Péter elharapná a mondat végét és ki nem mondott sorai mögött ott van, hogy akkor a mi ajándékunk, jutalmunk lehetne valami jobb, több. Mi is lesz azzal? Mire számítsunk?

Jézus próbál rávilágítani arra, hogy az őt követők jutalma, öröme, boldogsága, ajándéka az Isten országában nyer teljességet.

Mi azonnali eredményeket, jutalmakat várunk. Ilyen világban élünk, ehhez szoktunk. Add meg Uram, de rögtön. Persze ezt sem zárja ki a történet, de a Krisztust követő ember legfőbb távlata és célja az örök élet.