„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (18.)

Egy jól ismert történet van előttünk a mai igeszakaszban, mégpedig a gazdag ifjú története. Amennyire ismert, annyira félreértelmezett is. A gazdagság megvetése, a gazdagok lenézése, vagyonszerzésének módja, személyük nagyítóval történő vizsgálása kerül általában górcső alá, holott a történet nem erről beszél. A történet a látható és láthatatlan falakról ír Isten és ember között.

Egy nagyon jó és mindenkire nézve megkerülhetetlen kérdéssel érkezik Jézushoz ez az ember: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Életünk mindenek előtti és mindenek feletti kérdése kell legyen! Mert ez a kérdés falakat képes lebontani.

Válaszában Jézus a Tízparancsolatból idéz néhányat, mégpedig az emberekre vonatkozók közül. A kérdező nyugodt és határozott viszontválaszából kiderül, hogy ezeket ifjúságától fogva megtartotta. Becsületes, sőt irigylésre méltó. Ezt követően Jézus rátapint a gazdag ifjú életének gyengepontjára. Az előkelőségre, a gazdagságra. Ez választja el attól, hogy elnyerje az örök életet. Az a bizonyos fal.

Neked mi a gyengepontod? Mi a „gazdagságod”? Mi az, mai falként tornyosul Isten és közéd? Mi az, amiben annyira magabiztos, erős vagy, hogy elválaszt Alkotódtól? Igen, ez lehet a vagyon, de lehet a tudás, az erő, a magabiztosság, a rang, a kapcsolati háló és megannyi társuk. Olyan dolgok, melyek abban az illúzióban ringatnak, hogy stabil vagyok, bármit elintézek, megkapok. Olyanok melyektől nem tudok megválni, elhagyni őket, ha az Isten azt kéri.

Neked mit kell tenned? Ne szomorodj el, cselekedj, kérd segítségét, mert „Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges.”