"Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik."

Sokszor hallhatjuk, hogy a szemeink előtt teljesednek be a bibliai próféciák. És ez így is van, de a nagy kérdés mégis az, hogy mindezek az események vajon oda tudnak-e terelni bennünket az Úrhoz? Lesz-e megtérés ezeket látva? A mai igénkben a végidők jeleinél sem az a hangsúlyos, amire a felszínes spekulációk rákérdeztek akár ott, Jézus korában, akár az egyháztörténet során, egészen napjainkig, hogy: hogyan, meg mikor, meg kik, stb.

Az Emberfiának az eljövetele előtti jelek láttán a kérdés az: Ha látom, ha értem, akkor mire indít ez engem? Odaborulok-e az Atyához Lélekben és Igazságban, rendezem vele, amit kell, vagy inkább megkeményítem a szívemet és lázadok ellene? Jézus egyik bibliai helyen sem mondja, hogy ha látjuk ezeket a jeleket, akkor féljünk, rettegjünk, pánikoljunk, stb. Sőt, rendszeresen elmondja, hogy „Ne félj!” De vedd komolyan, ahogyan az útkereszteződésben azt a piros lámpát komolyan veszed! A hátborzongató ebben a mai igében az, hogy nem lehet meghatározni, hogy mikor telik le a kegyelem ideje. Nem lehet sem statisztikákkal, sem tanulmányokkal kiokoskodni, hogy még mennyi időnk van hátra. Jelek vannak, amiket komolyan kell vennünk. Mik azok, amiknek közelebb kellene vinnie bennünket Istenhez? Amikor látunk egy villámlást, hogy milyen rémületesen gyors, hogy egy szempillantás alatt történik, hogy mekkora erő nyilvánul meg benne, eszünkbe jut-e, hogy a kegyelem ideje, a megtérés lehetősége ilyen villámgyorsan ér majd véget, és nem biztos, hogy van holnap? Ma kell megtérnem. A „Nóé napjai” kifejezés az emberek nemtörődöm életvitelére utal. Hogy „Egyél-igyál, ne bánkódjál!” Arra figyelmeztet, hogy az Úr hívásával élni kell, nem pedig ignorálni, mert szomorú következményei lehetnek a lelki-nemtörődömségnek. Mire indít engem a sok nemtörődöm embertársam magaviselete? Értem-e a jeleket? Az igében említett „Lót-napjai” az emberek szabad, korlátozások nélküli életvitelére, egy öntörvényű, szabados, profitorientált és élvezetközpontú társadalomra utal. Vajon ma nem ugyanezt látjuk? Látom-e ebben is a megtérésre hívó jeleket? Jézus még Lót feleségét is említi, aki azoknak az előképe, akik látszólag engedelmeskednek, de a szívük távol van Istentől. Akik kettős életet élnek. Akik nem tudnak elszakadni azoktól a bűnöktől, amikből Isten kihívta őket, és látványosan hátat fordítanak az Úr által meghatározott megmenekülésnek, esetünkben az Úr Jézusnak. Amikor Isten Lelke megtérésre hív a jeleken keresztül, mindig elszomorít, hogy vannak olyanok, akik azonnal kioltják az emberek eszmélő lelkének parazsát és elkezdik bizonygatni, hogy ezek a jelek mindig is itt voltak, semmi dolgunk velük, nem kell komolyan venni őket.

Ebben a világban, amikor keresztyének között is mindent meg lehet már csinálni, most már teljesen átszakadnak a gátak, és hiteltelenné válnak a szavak, az életek, miközben egy képmutató ájtatosság mögött keresztyének is úgy élnek, mint a megtéretlenek, akkor bizony hogy kiáltanak ezek a jelek: Térjetek meg, mert már közel van az Úr!