„Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.” (50.)

Történt egyszer régen egy messzi-messzi galaxisban, fényévekre a mi kis borsodi mikrovalóságunktól, hogy egy református gyülekezet úgy döntött, hogy átlépve előítéleteken, meg jó kis református hübriszen egy olyan ügy élére áll, ami összefogja a protestáns kezdeményezéseket abban a városban, ahol éltek és szolgáltak. Mindegy, hogy sokszázéves református tradíció vagy pár évtizedes neoprotestáns lendület, de elhatározták, hogy szerveznek egy találkozót minden ilyen gyülekezettel közösen, ahol az utca embere is találkozhat az evangéliummal. Dicsőítés, istentisztelet, előadások, koncertek, csak azért, hogy Jézus Krisztus neve ismert és magasztalt legyen abban a városban is egyre több és több ember között. Sikerült egy nagyon színvonalas programot összerakni, tényleg evangéliumi volt, és ami ugyancsak emelte a program fényét, hogy az egyházi valóságban nem kis ellenállást váltott ki, mert ugye „már megint mit csinálnak ezek a szektások!” Ment az aláírásgyűjtés, meg az egyházi felsőbb hatóság bevonása az ügybe, mert „aki nincs velünk, az ellenünk”. Nyilván nem divat kinyitni a Szentírást, még kevésbé divat azt, amit olvasunk magunkra értelmezni, de ha netalán mégis engednénk ennek a protestáns erénynek, akkor azt a megdöbbentő valóságot fedeznénk fel Jézus Krisztus szavai között, hogy Ő bizony pontosan fordítva látta ezt az egészet. „Aki nincs ellenetek, az mellettetek van.” János és a tanítványok nem azért akadályozzák az ismeretlen ördögűző munkáját, mert az ördögűzésben sikertelen, hanem mert nem ahhoz a klikkhez tartozik, mint ők. Jézus Krisztus olyan szépen és tisztán osztja ketté ezt a világot, és még véletlenül sem úgy, mint ahogyan azt a tanítványi logika megkövetelné. Mi azt gondoljuk vannak a velünk, meg az ellenünk. Jézus merőben máshogyan látja, hiszen gyümölcsiről lehet megismerni a fát meg a hívő életet. Aki nincs ellenetek, az mellettetek van. Aki nem úgy viselkedik, mint ahogyan ti, hogy megpróbáljátok megrontani a Lelket, csak azért, mert szerintetek nem veletek van, miközben Velem van, hiszen az én nevemben sikerrel teszi, amit tesz, az nem ellenség, hanem barát. Mert ennek az ügynek a fokmérője, nem az, hogy ki tartozik ugyanahhoz a csapathoz, hanem, hogy ki az, aki csapattól függetlenül valóban Krisztushoz tartozik! Erről pedig nem a csordaszellem, hanem az Isten Lelke tesz a tetteink által tanúbizonyságot!