"Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt." Lukács 9,9

A Jézussal való találkozásnak sok változatát mutatja be az evangélium. Voltak, akik gyógyulásért fordultak hozzá: leprások, bénák, vakok, tisztátalan lelkektől gyötörtek. Mások bűnbocsánatot reméltek tőle. Ismét mások Istenről szóló bölcs tanítást akartak hallani. Simon, a farizeus azt várta a találkozástól, hogy majd segít eldönteni, valóban próféta-e Jézus, ahogyan azt sokan mondják róla. A névtelen asszony a társadalmi konvenciókkal és mások megvetésével nem törődve, féktelen módon mutatja ki hálás szeretetét. Zákeus a fügefára mászik, hogy jól megnézze magának.

De olyan is akadt, mint a két Heródes. Az idősebb csak azért tudakozódott utána, hogy elpusztítsa, hogy védekezni tudjon ellene. Harminc évvel később a fiatalabb is kereste a módját annak, hogy valahol lássa. Jézus tevékenységét nem lehetett titokban tartani. A róla szóló hír terjedt, és Heródeshez is eljutott, akit egyre inkább nyugtalanítottak ezek a hírek. Talán rossz volt a lelkiismerete, mert igazságtalanul rendelte el keresztelő János kivégzését. Összezavarták a hírek, mindenki mindenfélét mondott erről a Jézusról, és már „nem tudta, mint gondoljon.” „Ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” Így születik meg a vágy, hogy lássa Jézust.

Van ebben a vágyban félelem és kíváncsiság. Ha találkozik Jézussal, azzal hátha megszűnnek a kérdései, és megnyugszik lelkiismerete. Ha láthatja Jézust, akkor hátha egy rá teljesen veszélytelen, ártalmatlan emberrel találkozik, ha pedig nem, akkor a királyi hatalmával elhallgattathatja Jézust. Heródes csak nyugalmat akart, legyen már vége a bizonytalanságnak.

Amikor Heródes végül meglátta Jézust, mert Pilátus elküldte hozzá, Heródes egyáltalán nem talált választ Jézusnál. Bezárt szívvel vette szemügyre. Meg sem fordult a fejében, hogy igazán közel engedje magához. Olyan közel, hogy attól már saját élete is veszélybe kerüljön. „Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.” (Lukács 23,8-9.11)

Látni akarni Jézust, nem ugyanaz, mint az, hogy igyekszünk megismerni őt. Ha valóban látni és megismerni akarjuk Jézust, Isten Lelke vezet minket: „Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” (Jeremiás 29,13). Jézus arra hív minket, hogy „kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Máté 7,7)

Ne csak kíváncsiak legyünk Jézusra. Legyen bennünk mély vágyakozás, hogy megismerjük Őt. „Ha nyílt szív, csodálkozásra kész figyelem és alázatosság kell minden találkozáshoz, akkor a Jézussal találkozásunk még inkább megkívánja mindezt.” (Jelenits István)