…nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Lukács 8,17

A diktátorokra jellemző, hogy nem tűrnek ellentmondást: ha valaki nem ért velük egyet, főleg valamilyen politikai kérdésben, azt egyszerűen likvidálják, legyen szó egykori közeli munkatársról, bizalmas beosztottról, kedves barátról vagy szeretett családtagról. Ezek az emberek általában titokzatos körülmények között tűnnek el, és az elnyomó rezsimek tesznek is annak érdekében, hogy a történéseket ne lehessen objektív, független módon ellenőrizni. Egy diktátor soha nem akarja, hogy a világ pontosan tudja, mit csinál. Az elnyomás természete, hogy rejtőzködik.

A Prédikátor könyvének írója egy helyen úgy fogalmaz, hogy nincs új a nap alatt, és a világ megannyi diktátorának brutalitása bizonyos szempontból biztosan nem újdonság. Mindig születnek újabb és újabb zsarnokok és despoták, akiknek hosszú sora az Újszövetségben egészen Heródes királyig, az Ószövetségben pedig az egyiptomi fáraóig nyúlik vissza. A hatalom arra használja a hatalmat, hogy megvédje magát, és hogy elbújhasson önmaga mögé. Ez mindig is így volt.

Jézus azt mondja, hogy eljön a nap, amikor a rejtőzködők lelepleződnek. Minden sötét cselekedet, minden eltitkolt erőszak, minden elhazudott gonoszság egy napon lelepleződik Isten igazságosságának világosságában. Azon a napon a gonosznak nem lesz hová elbújnia.

De ne áltassuk magunkat! Ugyanaz a világosság, amely egy napon leleplezi a diktátorokat és a zsarnokokat, egy napon minket is leleplez. A gonosznak nincs szüksége politikai hatalmak intézményrendszerére, ahol elrejtőzhet; saját gondolkodásunk is rengeteg helyet biztosít erre. Ugyanazok a sötét ösztönök, amelyek a világ leghírhedtebb bűnözőinek brutalitásában nyilvánulnak meg, bennünket is kísértenek. Amikor egyszer Teréz anyát megkérdezték arról, hogy mikor kezdett el árván maradt és elhagyott gyerekekkel törődni és foglalkozni, ezt válaszolta: amikor rájött, hogy egy Hitler lakozik benne.

Ezek elgondolkodtató szavak, és a maguk kontextusában és Teréz anya szinte utánozhatatlan odaadásának ismeretében nagyra értékelhetők. De a világ összes jótettével sem tudunk változtatni azon, hogy természetünk szerint hajlamosak vagyunk Istent és a felebarátot gyűlölni (Heidelbergi Káté 5. kérdés-felelet). A reménységünk nem abban rejlik, hogy a rosszat jóval ellensúlyozzuk. Egyetlen reménységünk abban rejlik, hogy Jézus igazságát (igaz voltát) ismerjük egyetlen érdemünkként. A reménységünk abban rejlik, hogy egy napon, amikor teljes voltunkban kitárulkozunk és megmutatkozunk a Világosság előtt, Isten meglátja bennünk a Fiát: az igazat, az engedelmeset, a tökéletest.