"Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. […] ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Lk 8,8.15

A fejezet azzal kezdődik, hogy Jézus „városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát” (8,1). Jézus hallgatói közül sokan arra számítottak, hogy valami nagy és nyilvánvaló dolog fog történni, amikor elérkezik az Isten országa: egy új király megbuktatja Heródest, egy új és törvényesen megválasztott pap leváltja a jelenlegi főpapot, egy új zsidó mozgalom segít megszabadulni a gyűlölt elnyomó pogány hatalomtól, a rómaiaktól. De ezek egyike sem történt, legalábbis nem úgy, ahogyan azt gondolták és várták. Jézus célja a példázattal, hogy megnyissa a szemüket és a fülüket, hogy lássák és hallják, hogy miről is szól az Isten országa, hogy Isten valójában mit cselekszik.

Lukács már eleget beszélt nekünk Jézus nyilvános működéséről ahhoz, hogy láthassuk, milyen fajta emberekről is beszél Jézus a példázatban. A názáreti zsinagógában hallották Jézusnak Ézsaiásról szóló prédikációját, de dühös tiltakozást váltott ki belőlük. Az igét eltaposták, az ég madarai felkapkodták. Aztán itt van a farizeus, aki meghívta Jézust vacsorára, és nyilvánvalóan meg akarta hallgatni őt, de amit Jézus tesz és mond, az annyira váratlan és megdöbbentő, hogy igyekszik elhatárolódni tőle, amennyire csak tud. A mag az előítélete kövei közé hullott, és semmi sem tud a közelébe kerülni, ami táplálná és amitől növekedhetne. És itt van ez a nemzedék (7,31), akik mással vannak elfoglalva, és akik nem akarnak olyan prófétát, mint János vagy Jézus. A mag tövisek közé került, és azok elfojtották.

De itt van egy pogány százados, aki hisz abban, hogy Jézusnak van hatalma arra, hogy szavával gyógyítson. Itt van Lévi, a vámszedő, aki hátat fordít kétes üzleteinek és követi Jézust. Itt van az a meg nem nevezett nő, akinek furcsa viselkedése azt mutatja, hogy ő már megtapasztalta Isten megbocsátását. És itt vannak még sokan mások, akiknek élete arról tesz bizonyságot, hogy a Jézus által mondott szó gyümölcsöt terem. Itt van a Tizenkettő, akiket fokozatosan ismerünk meg az evangéliumból hibáikkal, gyengeségeikkel és értetlenségükkel együtt, és akiknek Jézus állhatatosságára van szüksége ahhoz, hogy növekedjenek, erősödjenek és termést hozzanak.

És itt van a Jézust támogató asszonyok csoportja, akikről tegnap olvastunk. Akikre környezetük talán megvető pillantásokat vetett, de akikre Jézus valószínűleg úgy gondolt, mint akiknek a szívében és életében az ige megtette a hatását, akik befogadták azt és gyümölcsöt teremtek.

Milyen talajba hull ma a mag? Mit tehetünk azért, hogy felszántsuk a megkeményedett talajt, hogy eltávolítsuk a köveket, hogy kigyomláljuk a töviseket? Mit tehetünk annak érdekében, hogy az ige „jó földbe hulljon”? A válaszok helyenként és koronként eltérők. De ami még ennél is fontosabb, hogy magunknak tegyük fel a kérdést: milyen szívvel hallgatjuk az igét? Megtartjuk-e az igét? Hozott-e termést az életünkben? Akinek van füle a hallásra, hallja!