„Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!”

Talán nincs még egy olyan próféta, aki Ézsaiáshoz hasonlóan tudná bemutatni az Úr igazságának kettősségét. Isten ítélete ugyanis egyszerre rémítő és bátorító, borzalmas és csodálatos. Isten az, aki megalázza a kevély embert. Mindannyian szeretnénk azt gondolni, hogy többek vagyunk valamiben másoknál, hogy érdemes ránk hallgatni, a mi példánkat követni, vagy éppen szeretnénk azt hinni, hogy jó vezetők vagyunk, esteleg a szépségünkkel, az eszünkkel, az erkölcsinkkel tűnünk ki mások közül. Isten igazsága azonban megmutatja, hogy egyáltalán nem vagyok különb másoknál, nincs semmilyen érdemem, amire büszke lehetnék. Ez a szörnyű rész, ebbe az igazságba mind bele kell borzongjuk: „Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.” Ám az Úr nem akar téged összetörten, megalázottan a porban hagyni, mert más részről ettől csodálatosabb igazság nem létezhet a világon. Ha nem vagyunk többek egymásnál, az azt jelenti, hogy egyenlőek vagyunk, élhetünk békességben, nem kell elnyomja egyik ember a másikat. Aki elismeri a saját kicsinységét, és az Úr nagyságát, annak nem kell félnie a világi hatalmaktól, hiszen tudja, hogy nem az ő kényüknek-kedvüknek van kiszolgáltatva az élete, neki nagyobb Ura van minden világi nagyságnál. Ahol pedig az Úr uralkodik, ott békesség van, mert minden ember az Ő akaratának rendeli alá a sajátját. Járj az Úr világosságában, hogy felismerhesd saját kicsiny voltodat, és az Ő nagyságát magasztalva békére lelhess!