Tizenkettő –Fontos döntés

"Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, 16aztán Júdást, Jakab testvérét, és az iskarióti Júdást, aki később árulója lett."

Át virrasztott éjszaka. Fontos döntés. Szolgatársak kiválasztása.

Ki legyen az? Nem lesz-e túl nagy teher számára a feladat? Hűséges lesz-e?

Lesznek-e ők közösséggé? Megérnek-e majd a feladatra mire elérkezik az idő?

Imádkozik a Péterekért és a Júdásokért is.

Könyörög a rábízottakért, ahogyan tette azt 3 évvel később is, kiküldetésük előtt.

Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!”(Jn 17, 9-11)

Istennel megtusakodott kérdés, mint Jézus Krisztus életében minden egyes döntés.

A válasz az Isten dicsőítésében fogan. A kiválasztás a magasztalásból ered.

A messiás az Atya jelenlétében pihen meg. A tanítványok pedig a Krisztus jelenlétében formálódnak át, apostolokká.

Mi tudunk-e igy tusakodunk-e emberekért, szolgatársakért? Tapasztaljuk-e az Isten dicsőítésben rejlő erőt? Visszük –e kéréseinket, kérdéseinket úgy az Atya elé, hogy döntéseink, tisztánlátásunk az Istenimádatban szülessenek meg?