Tilos

Jézus így válaszolt nekik: „Vajon azt sem olvastátok, amit Dávid tett, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak……„Az Emberfia ura a szombatnak is.” Lk 6,3–5

Jézus sorban döntötte le kora tabuit. Nem maradtak, mert nem maradhattak meg előtte. Hozzáért a lepráshoz, beszélgetett a számkivetettel, gyógyított szombaton, betért a vámszedő házába, irgalmasan bánt a bűnösökkel, példaként állította a pogányokat, egyenrangúként bánt az asszonyokkal. Betöltött minden törvényt, és átlépett minden emberek által állított határt azért, hogy benne szabadokká váljunk. Szabadok saját önhittségüktől, kicsinyességüktől, kereteinktől, önmaguktól.

Jézus Krisztus nem csupán határátlépő, benne feloldódnak a határok. Talán a legszebb kifejezése ennek a kárpit meghasadása. Ami elválasztott, leszakad, ajtóvá válik, megnyílik. A keresztből élet lesz, a sírból győzelem.

Akiket a Fiú megszabadított azok valóban szabadok.

Gyermekekként, tabuk helyett titkokat kapunk. Hiszen szükségünk van, a titok misztériumának újrafelfedezésére. Jézus saját messiási titkát teljesen felfedte előttünk. Az Atyát mutatta meg nekünk. De meghagyott titkokat, amelyek már nem kirekesztenek, hanem túlmutatnak a láthatókon, bevonva az embert Isten titokzatos gondviselésébe.

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.”