Lakoma

"Ők pedig ezt mondták neki: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.” Erre Jézus így válaszolt: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?" Lk 5,33-34

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen… Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.” (Márai, Ünnep részletek…)

Az advent a várakozásnak, az odaérésnek, a befelé és felfelé figyelés ideje. Az ünnep azonban az igazi önfeledt örömé, a lakomáé, a találkozásoké az itt és most megéléséé.

Olyan jó, hogy Jézus ilyen önfeledten örült a tanítványokkal, hogy nevetett s táncolt. Együtt sírt a sírokkal és együtt örült az örülőkkel. Jézus maga az ünnep, maga a vacsora, Ő ül az asztalfőn, Ő maga az étek. Ebből élünk, ebből élhetünk. Jézussal egy asztalnál teljesen feloldódhatunk, a ráncok kisimulhatnak, nincsenek kellek, nincs sietés, nincs kapkodás, csak Jelenlétének öröme.

Tudunk–e így ünnepelni? Megélni a magasabb rendűt? Találkozni az Ajándékozóval, aki nekünk adta Önmagát? A Jelenvaló Úrral.

Az elmúlt héten igazi ünnepben lehetett részem. Megélhettem az önfeledtségét és a mélységét. A megérkezést, az elindulás, örömöt és megrendülést. Az istentiszteleti és az asztalközösség áldását. A túlcsordulás állapotát, amikor félelmek és aggodalom helyét Isten és az embertárs közelségének az öröme váltja fel.

Immanuel, az Isten Velünk