"Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt." Lk 5,27

Milyen könnyedén lehet valaki ma követővé, elegendő hozzá három kattintás a jól ismert közösségi oldalon, és máris részese lehetek az általam szeretett vagy csodált ember hétköznapjainak. Nem szükséges a személyes találkozás, beszélgetés, összenézés, ismernie sem kell, cserébe én is csak annyit láthatok, amennyit mutatni akar magából. 21.századi követés melynek nincs ára, sem tétje.

Mennyivel többe került ez Jézusnak és Máténak.

Két életbe.

Máté elismerte bűnös voltát, felkelt, hátrahagyott mindent, az otthonába fogadta, követte, később lejegyezte az örömhírt, hogy mi is követővé válhassunk. Az élete lett a meghozott döntés. A döntés előzménye azonban Jézus személyes hívása volt. Létrejött a kapcsolat. Milyen erő és szeretet lehetett azokban a szavakban.

Követni Krisztust ezt jelenti: hallani a hangját, beismerni, hogy szükségem van rá, megnyitni a bezárt ajtókat, megnyitni magam, hátra hagyni a régit, neki indulni a keskeny ösvényén, átengedni magamon, amit kapok, követővé tenni másokat.

Tékozló fiúból, tanítvánnyá, tanítványból tanítóvá.

Milyen követő vagyok én?