"Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Lk 5,12/b

Betegnek lenni nem jó. Leprásnak lenni pedig egyenesen rettenetes. Ez a betegség az ember nyomorúságának különös kifejeződése. A perifériás idegrendszeri bénulások, a test egyes részeinek érzéketlenné válása és elvesztése, a végtagok és az arc deformálódása visszataszítóvá, élő halottá teszik a beteget. Jézus korában elkülönítették őket, a társadalom perifériájára sodródtak. Semmiben nem reménykedhettek, csak a csodában. Azt tartották, hogy a leprából való gyógyulásra annyi esély van, mint a feltámadásra.

Jézus találkozott egy leprással. Nincs szó arról, hogy keresték-e ezt az alkalmat, ez most nem lényeges. A fontos az, hogy találkoztak. Azt sem tudjuk meg, hogy a beteg mikor és hogyan ismerte meg Jézusban az Urat, de az bizonyos, hogy megismerte. Ezzel az egyszerű hitvallással fejezte ki: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

Jézus megérintette a halálos beteget, s benne a halált. S amikor eljött az idő, magára is vette, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.