„Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek és nem féltek a király parancsától.”

Zsid 11, 23

Még szenvedett Izráel népe, de Isten már hallotta imádságukat és már készítette a szabadítást. Mózes szülei komolyan vették Isten mindenhatóságát amikor kitették a sás közé a kisfiút és a mindenható Istenre bízták. A mindenható Istentől fogadták el, hogy néhány évig otthon nevelkedhetett és az Ő kezében tudták akkor is, amikor vissza kellett adni a fáraó lányának, az pedig fiává fogadta. A szülei tudták, hogy ott van a legjobb helyen: a Mindenható kezében. Amikor valaki megkockáztatja ezt a hitet, amikor valaki életveszélyes helyzetben is mer bízni a Mindenható Istenben, akkor csodák következnek. Hogy milyen az, amikor Isten az Ő teljhatalmával elkezd cselekedni, elindít olyan erőket, amikről nem is tudtunk, felhasznál erőtleneket, trónjukról letaszít hatalmasokat. Azt tesz, amit jónak lát az övéi érdekében. Nagy dolog, ha Isten megajándékoz minket a benne való teljes bizalommal, hogy Ő holnap is az lesz, akinek tegnap megismertük, akinek ma ismerem. És holnapután is az lesz. Legjobb, ha Őrá bízom a gyermekeimet, az utódaimat. Azokat, akikért felelős vagyok. Mindent. Úgy állok helyt ott, ahova Ő helyezett engem. Neki való felelősséggel, hogy közben nem akarom helyette elvégezni azt, amit Ő fog elvégezni. Biztos vagyok abban, hogy Ő el fogja végezni azt, amit megígért, amire szükségem lesz, amit csak Ő tud megvalósítani.

Az embervilág most is hasonló helyzetben van, mint Isten népe annak idején Egyiptomban. Tehetetlenül vergődik. Nincsenek a helyükön, elfelejtették Istent és így szolgaságba süllyedtek. Izráel népének sorsa mikor fordult meg? Akkor, amikor kiáltottak. Elkezdtek kiáltani Istenhez. Most is ez a megoldás. És ha valaki valaha elindult már Isten útján, de megállt, most újra elindulhat. Ha valaki elindult, de ebben tett egy nagy kanyart, most visszakanyarodhat. Nincs olyan mélység amiből ne lehetne hozzá kiáltani.