A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.”
Zsid 10, 23
Olyan reménységről van szó, amely bár a halál utáni, halálon túli jövendőre vonatkozik, mégis a földi jelent, az itt és most megélt életet is áthatja. Ezért igaz az, hogy a hívő embernek, akármilyen öreg vagy beteg, akármennyi földi reménye szertefoszlott is már, mégis előtte van még az élet, mert az igazi élet teljessége még ezután következik a számára. A hívő ember tehát sohasem kifelé megy az életből, hanem mindig jobban befelé az életbe: ezért a hívő embert élete minden körülménye között is az a belső bizonyosság tölti el, hogy valami nagyon jó előtt ál. Nem optimizmus ez, hanem a bibliai értelemben vett reménység. Mindez a most megélt életet is áthatja. Ez a reménység nem abban áll, hogy egyszer majd csak jobbra fordulnak a dolgok ebben a világban, hanem így reménykedni: a jó és rossz napok idején is reménykedni, fenn és lenn egyaránt reménykedni, mindenen át reménykedni. Reménykedni azt jelenti, hogy tudomásom van valami nagyszerűről, amit Isten fog cselekedni, ami már elkezdődött Krisztus feltámadásával és nyilvánvalóvá lesz megjelenésével. Reménykedni tehát azt jelenti: keresztülnézni mindenen, ami sötét, kétséges, zavaros, félelmetes ebben a világban, áttekinteni rajta, mintha átlátszó üveg lenne, s keresztülnézni rajta arra a másikra, hatalmasra, dicsőségesre, amit Isten hoz, végez, készít. Isten gyermeke ezzel a reménységgel tekinthet élete minden apró és nagy eseményére, sőt, az egész világtörténelem minden talányára is. Ez pedig felszabadulást, örvendezést, távlatot jelent a hívő embernek.
A reménységet a Biblia horgonynak nevezi. A Szentírás a reménységet lelkünknek mintegy bátor és erős horgonyának nevezi, amely beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement értünk Jézus. (Zsid 6,19-20) A keresztyén reménység, a léleknek ez a horgonya az élet viharos hullámain keresztül szilárd talajba kapaszkodik, oda túlra, ahol a mi országunk van a mennyekben, „honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk”. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához!