„Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor a kijelentés sátrába lépve vagy az oltárhoz járulva a szentély körüli szolgálatukat teljesítik, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak. Örök rendelkezés legyen ez neki és utódainak.” II Móz 28, 43

Nekünk reformátusoknak nincsenek papjaink. Senki nem járul díszes drága kövekkel kirakott efódban, azaz vállruhában az Isten színe elé, hogy képviseljen bennünket. Nincs senki, aki a szívén hordozná a bennünket érintő döntéseket egy drágakövekkel kirakott hósen formájában. Nem hordanak a szolgálattevőink homlokdíszt sem, hogy a bűneink terhét ezek által hordozzák. De legalább a lelkészek fehér inget hordanak. Elég ez nekünk? Mi lesz velünk, egy ilyen főpap hiányában, ki képvisel bennünket.

Egyrészt a keresztyén ember erre a kérdésre jól tudja a választ. Nekünk ugyanis egyetlen főpapunk van, és rajta kívül nem kell másik. Az Úr Jézus Krisztus a vállán hordozza a terheinket, és Isten előtt szüntelenül könyörög érettünk. Előtte nincsenek rejtve a mi életünknek nehéz helyzetei, mikor döntésképtelenek vagyunk, nem tudjuk merre induljunk, szívén hordozza a te életed nehéz döntéseit is, így bátran rá bízhatod magadat. Ő elhordozta a bűneidet a kereszten, nincs más dolgod, mint őszintén beszélni a bűneidről, a hibáidról, elé tárnod mindazt, ami a lelkiismeretedet gyötri, mert nála megbocsátásra lelsz. Ő nem csak hordozza a szentség jelét, hanem valóban szent, és általa mi is Isten választott népéhez tartozunk, szentté, az Isten tulajdonává lehetünk. Általa te is részesülsz a főpapi tisztség minden felelőségében is.

Akik megtapasztalták az Isten kegyelmét, azok nem tehetnek másként, egész életükkel Őt kell magasztalniuk, Őt kell hirdetniük. Neked is felelősséged tehát, hogy hordozd a mások terhét. Ne mond, hogy neked is van elég nehézséged enélkül is, hiszen Krisztus mindannyiunk terhét hordozza, légy pap, legyen a te papi ruhád a másokért végzet önkéntes szolgálat. Mikor mások a problémáikkal keresnek meg téged, emlékezz rá, mily sokszor segített neked Ő meghoznia a helyes döntést, és Isten igéje alapján mutass utat a sötétségben bolyongóknak, hogy ők is megtapasztalhassák az Ő kegyelmét. Ne mondd, hogy a mások bűne nem a te felelősséged, hogy a bűnöst joggal gyötri a lelkiismeret-furdalás, hiszen Krisztus a te bűneid terhét is hordozta, bocsáss meg, és mutasd meg a feloldozás a bűnbocsánat útját. Tükrözze minden cselekedeted, egész megjelenésed és személyiséged nyíltan, hogy te kihez tartozol.

Légy szent ott is, sőt ott leginkább, ahol a szentségtelenség, ellenségesség vesz körül. Így cselekedd meg mindazt, amit a kegyelem Ura rád bízott.