„Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Áron és fiai gondoskodjanak arról, hogy a kijelentés sátrában, a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, estétől reggelig égjen az az ÚR előtt! Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!” II Móz 27, 20-21

„Nagyon rossz ez a világ, tele vagy kegyetlenséggel, a szegényeket elnyomják, egyre élhetetlenebb, egészségtelenebb környezetben kell léteznünk, olyan mogorvák, és maguknak valók az emberek. Valakinek változtatnia kellene ezen!” Hány és hány ember fogalmaz meg ilyen és ehhez hasonló gondolatokat a mindennapokban, hányan és hányan gondolják azt, hogy valakinek cselekednie kellene. A kinek kérdésre elég változatos válaszok születnek: Istennek kellene közbe lépnie, a kormány dolga, az önkormányzat kötelessége, az embereknek kellene változtatnia, a szomszéd is igen sokat megtehetne a változás érdekében. A kérdés azonban az, hogy te mit teszel azért, hogy a sötétség helyén világosság támadjon? Az Úr rendelkezése szerint Izráel fiainak a feladata, hogy az olajbogyóból olajat sajtoljanak, és azzal folyamatosan ellássák a szentélyt, hogy ott mindig világosság legyen. Az Úr választottjainak a feladata, hogy só és világosság legyenek ebben a világban. Ezt a feladatunkat azonban korántsem úgy tudjuk betölteni, hogy csatlakozunk az elégedetlenkedők hangos táborához. Nem arra kell figyelned ugyanis, hogy mások mit tehetnének, vagy éppen mit nem tesznek meg. Nem ez a dolgod. Neked cselekedned kell. Ha úgy érzed senki nem tesz semmit, ez éppen arra kell ösztönözzön, hogy megtégy mindent, ami tőled telhető. Mindez pedig nem azt jelenti, hogy leveleket írogatok, vagy éppen a közösségi oldalakon intézek kirohanást a cselekedni nem akaró felelősökkel szemben. A só nem csak elmondja, hogyan lehetne sós az étel, a világosság nem kezd el értekezni a fény természetéről. Ugyanígy neked is az a dolgod, hogy megtedd mindazt amit meg kell tenned, és ezzel ösztönözz másokat is a cselekvésre. Légy te a világosság! Istent szolgálni azt jelenti, hogy én kell legyek a példa mások számára. Zavar, hogy a túlfogyasztással az emberek felélik a bolygó tartalékjait? Hát tégy meg mindent, hogy ne így ne legyen! Ne csak azt ami kényelmes, hanem annál sokkal többet is, ne hivatkozz arra, hogy szelektíven gyűjtöd a hulladákot, ha közben minden élelmiszeredet előre csomagoltan vásárlod, mert így te sem teszel érdemben semmit a teremtett világ megóvása érdekében. Zavar, hogy mások mogorvák, hát legyen egy jó szavad mindenkihez, ne csak ahhoz, aki szimpatikus, hanem ahhoz is aki ellenszenves számodra, ne csak akkor mikor ideálisak a körülmények, hanem akkor is, mikor legszívesebben ordítanál. A felsorolást neked kell folytatnod. Észrevetted, hogy bűnös a világ? Megtettedet az első lépést. Most pedig tedd meg a másodikat: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4, 17)