"Ekkor az ÚR így szólt Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre adományokat mindenkitől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt adományokat! Ilyen adományokat gyűjtsetek be tőlük: aranyat, ezüstöt és rezet, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőrt, delfinbőrt és akáciafát, lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú illatáldozathoz, ónixköveket és berakásra való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez. Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!" IIMóz 25, 1-9

A 25. fejezettől kezdve Mózes második könyve egészen megdöbbentő részletességgel beszél arról, hogy milyen is kell legyen az a hajlék, amit neki építenek. Gondolhatnánk ez alapján, hogy Isten olyan, mint valamiféle ma élő celeb, hiszen egy-egy popsztár vagy filmcsillag a sok csillagos hotelekben való megszállása előtt is külön listát nyújt be arról, hogy mik is az igényei a berendezéssel, a minibárral, vagy éppen a személyzettel kapcsolatban. Itt és most Isten is közöl egy igen hosszú listát az igényeiről, melyekkel kapcsolatban kijelenti, hogy „egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” Az Úrnak azonban nem arra van szüksége, hogy az Ő kényelmét mindenben kiszolgálják, és egy olyan tróntermet készítsenek neki, ahol minden kézre áll, így nyugodtan tud ott pihenni. Ókori istenecskéket szokás manapság úgy ábrázolni, hogy valamiféle kényelmes trónuson ülnek, eszegetnek, iszogatnak, és olykor foghegyről válaszolnak a hozzájuk betérőknek. Bármilyen hajlékot is készítünk mi a mindenség Ura számára, az hozzá mindenképpen méltatlan lesz, hiszen a véges nem fogadhatja be a végtelent. Ez a hosszú leírás tehát nem az Úr szempontjából nézve lényeges, hanem a mi szemszögünkből nézve igen fontos. Hogy az Úr színe előtt minden ékes és szép rendben történhessen, hogy a hajlék be tudja tölteni a célját, azaz a találkozás sátrává lehessen, ahol biztosítva lehet a véges emberi lények, és a végtelen Urának számunkra létfontosságú kapcsolata.

Így a mai igeszakasz alapján azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy az a hajlék, amit mi készítünk az Úrnak vajon egészen olyan, mint amilyennek Ő szeretné azt látni? „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (I Kor 6, 19) Egészen úgy élsz-e a mindennapokban, ahogyan azt az Úr eltervezte számodra, vagy vannak az életednek olyan területei melyeket még előtte is magánügyként akarsz kezelni? Mindazok a dolgok, amelyeket te elrekesztesz az Úr elől az emberi gyarlóság szabályait követve működnek, így nem is lehet rajtuk áldás. Mikor az életedben problémákkal szembesülsz, nem működnek a terveid, akkor mindig azt kell megvizsgálnod, hogy illeszkednek-e a terveid mind ahhoz, amit az Isten eltervezett számodra.