„...mert megfog szólalni a harsona” 1 Kor 15, 52

Világunkban a feltámadás mintha nem lenne téma. Úgy tűnik, a mai ember számára nem ezek a legfontosabb kérdések…ma inkább azon törjük a fejünket, amiatt szorongunk, hogy hogy éljük meg egyik napot a másik után.

Ha mégis felvetődik a feltámadás témája, -hasonlóan a korintusiakhoz- mi is inkább a feltámadás gyakorlati kérdéseivel foglalkozunk… Biztonságkeresésünk inkább a részletek felé visz és fogalmaz meg bennünk kérdéseket:

Találkozunk-e majd a szeretteinkkel? Hogy fogjuk őket megismerni? Milyen testben támadunk fel?

Egyáltalán, hogyan is lesz a halottak feltámadása? stb

Feltámadás idejére, hogyanjára nincs ráhatásunk, talán ez is az oka annak, hogy nehezen vesszük rá magunkat, hogy foglalkozzunk vele.

Ráadásul mintha elfelejtettünk volna, hogy a halandóság, a vég az élet része…Úgy élünk, mintha nem számolnánk a múlandósággal.

A halandósággal való számolásban pedig nagy lehetőség van: felhívja ugyanis a figyelmünket arra, hogy nem mindegy hogyan élünk.

Pál a halandósággal a feltámadás fényében foglalkozik: mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie és a halandónak halhatatlanságba. 53.v

Ha a halandóság számbavételében lehetőség van, hogyne inkább a feltámadás eseményében. A harsona meg fog szólalni…ébresztőt fúj a halottaknak.

És nekünk is. Isten Lelke ébresszen bennünket: nem mindegy hogy élünk, hogy hiszünk, hogy szolgálunk, hogy buzgólkodunk, hogy fáradozunk, hogy élünk.