Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 1 Kor 15,20

Míg a korai keresztyén gyülekezetekben a feltámadás ténye, kérdése nagyon közeli és valóságos volt, mi sokszor úgy éljük a napjainkat, mint akiknek kisebb gondjuk is nagyobb a feltámadásnál. Nem kellene inkább abban segíteni az embereket, hogy hogyan küzdjenek meg a covid utóhatásaival, a háború rettenetével vagy megemelkedett árak miatti szorongással?

Pedig a kettő nem zárja ki egymást, sőt mindaz, ami most minket foglalkozta, az kapcsolatban van Jézus feltámadásával…

Mert minden azon áll és bukik, hogy Jézus feltámadt-e vagy sem.

Mert ha a feltámadás valóban megtörtént, az a jelenlegi megküzdéseinkre is hatással kell hogy legyen.

Különösen, ha a feltámadás vagy az örökkévalóság szemszögéből nézve az életet…

Pál szavaiból - nem csoda, hogy - érezhető: itt valami nagyon hangsúlyos, nagyon fontos dologról van szó: ez nem csak egy történelmi tény, amire rábólintunk vagy sem, mégcsak nem is egy filozófiai kérdés amivel tudunk azonosulni vagy sem…

Jézus feltámadás példanélküli esemény…nem csoda, ha ennek elfogadásától sokan elzárkóznak. A követők sem tudták elmagyarázni, logikailag levezetni, csupán mint tényt mondták el egymásnak, amit maguk is láttak. Mégis, hitelességüket bizonyítja az is, hogy ezért a bizonyságért képesek voltak halálba is menni.

Hogy vagy te ezzel a kérdéssel? Hogy vagy te feltámadással? Vált már ez nagyon élessé, hangsúlyossá az életedben? Rettentél már meg a halál és feltámadás kérdésén? Mertél benne kételkedni? Kérdéseket feltenni? Félelmeidet Isten elé tárni? Vetted már a fáradságot, hogy személyesen is megküzdj az felmerülő kérdéseiddel vagy egyszerűbb volt rábólintani atyáid hitvallására? Mennyire feltámadásközpontú a te szemléleted, gondolkodásod? Tud-e lazítólag hatni rád ezekben az időkben? Nyújt-e valódi vigaszt a halál árnyékában? Van-e bizonyosságod a saját üdvösségedről?

A kérdés tehát nem az, hogy Krisztus feltámadt-e halálból, hanem, hogy az Ő feltámadása milyen hatással van ránk.