„…Minden épülésetek szolgálja” 1 Kor 14,26b

Az évszázadok során kialakult mai istentiszteleti liturgiánk szemszögéből nézve, nehéz értelmezni Pál apostol szavait az összejövetelek rendjét illetően. Az akkori korintusi istentiszteleti együttlét ugyanis sokkal inkább hasonlít a mai karizmatikus, kis gyülekezetek több spontaneitást hordozó alkalmaira.

A mi összejöveteleinket nem igazán fenyegeti a próféciát kinyilatkoztatók vagy nyelveken szólók sokaságának magyarázata. Sőt, bűnbánattal a szívünkben mondhatjuk az Isten dolgairól, Krisztus ujjászülő kegyelméről, a Lélek munkájáról szóló bizonyságtételek, megosztások hiányának idejét éljük.

Ahhoz, hogy magunkra is vonatkozónak tudjuk ezt az igeszakaszt, meg kell értenünk, hogy itt nem csupán az összejövetelének színességéről, hozzászólók számáról, vagy ékes rendjéről van szó, hanem arról a mögöttes lelkületről, amelyben szeretet van, amit Pál így foglal össze: Minden épüléseteket szolgálja!

Lehet, hogy a korintusi gyülekezet bővelkedett a bizonyságtevők számában, ugyanakkor a megnyilvánulásaik mögött versengés, alá-fölé rendelés és önközpontúság volt. Nincs rendben, ha a bizonyságtétel kizárólag önmaga felé fordít és csak a saját egyéni igényeket elégít ki. Az istentisztelet nem lehet önmagáért való.

Isten nem zsarnoki kedvében rendelte úgy, hogy az istentiszteleten meg kell tartatni bizonyos rendet, hanem mindenki hasznára és épülésére. Pál maga mondja: „jóllehet te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle” 17

Lelki összejöveteleink egyik nagy lehetősége, hogy a Menny előízét megtapasztalva vegyük körül magunkat az evangéliummal, amiben megerősödve másokat is Őhozzá vonzunk. Alkalmaink, beleértve a liturgiát Isten épülést munkáló szeretetéből fakadjon!