"Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek…" 1.Kor. 11,23

Az antik világban nagyon sok közösségi összejövetelnek volt része az étkezés: baráti körökben, szakmai testületekben, kultuszi jelleggel és – mint egykor nálunk a temetési tor – a halott búcsúztatása során. Az tehát, hogy a keresztyének is gyakoroltak ilyet, nem volt különleges. Viszont igen figyelemre méltó volt, hogy a hálaadó szeretetvendégségek – a mi úrvacsoránk akkori formái – kifejezték azt a keresztyén álláspontot, hogy Krisztusban nincs szegény és gazdag, eltűntek a társadalmi és rangbeli különbségek. Ez pedig nagy feltűnést keltett a kívülállók előtt, a gyülekezetek jó hírét erősítette, s általában azt hirdette, hogy Krisztus követőit nem az érdekek kötik össze, hanem elsősorban a szeretet.

A korinthusi gyakorlat azonban belső meghasonlást eredményezett. A gyülekezet tehetősebb tagjai meglehetősen képmutató módon vettek részt a közös étkezéseken: egy térben voltak a szegényekkel, mégis kiközösítették őket, mert az elfogyasztott javakból kizárták őket. A gyülekezetben megjelent az egyház nagy kísértése, a szakadás, a megosztottság. A szakadás azért nagy fenyegetettség, mert erősen gyengíti az evangéliumi bizonyságtétel, az igehirdetés hitelességét.

Az apostol világossá teszi, hogy amit az Úrnak átadunk, afölött már nem mi rendelkezünk. Korinthusban némelyek úgy vélték, hogy az összejövetelhez szükséges javakat úgy ajánlhatják fel, hogy arról továbbra is ők rendelkeznek. Igen gyakran az életünk átadása is ilyen álságos módon történik: a Tied, Uram, gondoljuk és mondjuk, de saját akaratunk szerint megyünk tovább. Várjuk az áldást, holott ez a magatartás Isten ítélete alá esik.

A mi Urunk dialektikája szerint Őnála a rossz is jóra fordul. A helytelen és nem Isten szerint való gyakorlat apostoli kritikája során megszületett az „úrvacsora szereztetési igéje”. Mindig ezt idézzük, mert ugyan az evangéliumok beszámolóiból is ismerjük a sákramentum szereztetését, de legtömörebben és mégis a legteljesebben ez a bibliai szakasz tárja elénk a szentség lényegét. Az üzenete lényege pedig így ragadható meg: amit ebben kaptunk az apostol által, annak kútfeje maga az Úr.