„Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. Abrám hitt az Úrnak.” 1.Móz.15,5-6a

„HA…” Mennyi álmunk, vágyunk kezdődik ezzel a kicsiny rövidke szócskával. Rövid szó, mégis hatalmassá tud nőni. „Ha…” És most mindenki befejezheti saját mondatát. Nem is egy jutott eszünkbe, ugye? Az óhajtásnak, az akadályok elgördülésének a szava ez. Annak, hogy bárcsak múlna, alakulna, változna a helyzetem, állapotom. Annak a vágya fogalmazódik meg benne, hogy nyíljanak ki a kapuk, a lehetőségek előttem. Ráadásul mennyi ígéret, fogadalom is kapcsolódik hozzá Egymás és az Isten felé egyaránt. Ha az Isten ezt és ezt megteszi, elrendezi az életemben, akkor majd én is jobban imádkozok, többet megyek templomba, jobb ember leszek, adakozok, segítek.

De most nem ember mondja ki e rövid szót, hanem a Mindenható, a Végtelen Isten. Egy rövid szóban minden benne van, amire Abrámnak szüksége van.

„…ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz!” Abrám feltekintett az égre és rá kellett jöjjön, hogy lehetetlen megszámolni az égen a csillagokat. Nem is mond semmit. Nem kér kézzel foghatóbbat, nem mondja, hogy neki nem tengernyi utód kell, hanem csak egy. Nem olvasunk semmit, csak ennyit: „Abrám hitt az Úrnak…” Ezért lett ő minden hívők atyja. Próbálj meg ma úgy tekinteni e rövid szóra, mint Abrám!