„Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!” 1.Móz.13,8

Mondhatnánk, hogy milyen bölcs és előrelátó ez az Ábrahám, mert ugyebár a rokont megválasztani nem lehet. Kerüljük el a konfliktus elmélyülését. Bölcs ember, mert találkozunk olyannal, hogy valaki nem akarja elkerülni. Csak azért is odaszúrok, keresztbe tartok, megjegyzéseket teszek, okoskodok. És nem egyszer ennek az a vége, hogy évtizedekig nem beszélnek egymással testvérek, családtagok. Pedig, ha valaki engedne, ha valaki felismerné a helyzet súlyát, ha egy kicsit előrelátóbb lenne, ha képes lenne kimondani, amit Ábrahám, akkor abból csodák születnének.

Mert az ilyen konfliktusokból bizony olyan is van, hogy már csak egy szál virágot viszünk a másik sírjára és visszasírjuk az elmúlt néhány évtizedet, amit elvesztegettünk, mert engedtük a viszályt. Csak emlék marad, hogy milyen jó volt az előtt. Csak találgatunk, hogy mit vesztettünk.

Ne találgassunk. Ne utólag siránkozzunk, hanem legyen mienk Ábrahám bölcsessége: „Ne legyen viszály köztem és közted…”