„Ezek Nóé fiainak a nemzetségei, származásuk szerint népekre tagolódva. Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.” 1Móz 10,32

Mózes első könyvének a tizedik fejezete a már jól ismert formulával nyit: „Ez Noé fiainak nemzetségei…” Itt is, úgy mint az ötödik fejezetben is egy nemzetség táblázattal találkozhatunk. Ott Ádám utódait sorolja fel a Szentírás. Ezek a kiterjedt családfák unalmasnak tűnhetnek azok számára, akik rászánták magukat, hogy végig olvassák a Bibliát. Pedig mindegyik ilyen hosszú névsornak egyedi funkciója van abban a történetben, ami átíveli a Biblia egészét: az üdvtörténet, ami az ember és a világ megváltásának a története.

Az özönvíz után a föld újra benépesedik Noé fiai által. Ez a fejezet tulajdonképpen ezt mutatja be. Ismerteti, hogy a zsidó nép által ismert népeknek kik voltak az ősatyái. A korábbi nemzetség táblához képest a hangsúly ennél egy picit eltolódik. Amíg Ádám utódainál az évek számának, azaz az időnek különös jelentőséget tulajdonít a Szentírás, addig itt nem az időn, hanem sokkal inkább a földrajzi helyen van a hangsúly. Azon, hogy miként terjedt el az emberiség és lakta be a földet. De ami közös mind a két nemzetség táblázatban az az, hogy mind a kettő egy-egy fontos történetnek az előszavaként szolgál. Az ötödik fejezet az övönvíz történetének és az attól való megmenekülésnek az előszava, a tizedik fejezet pedig a nyelvek összezavarása és a népek szétszóratása történetének az előszava.

Majd ebben a helyzetben látjuk Isten üdvtervének a kibontakozását ahogyan a Biblia cselekménye halad előre. Azt, ahogyan először megint egy családot választ ki a népek nagy tengeréből, Ábrahámot és Sárát, akiknek a leszármazottjai egy új nép lesznek. És ha előre lapozunk a Szentírásban akkor egy másik nagyon fontos nemzetség táblát, pontosabban családfát is találunk. Máté evangéliuma elején, ahol Jézusnak, az emberré lett Istennek a származását Ábrahámig vezeti vissza az evangélista. Keresztyénként Jézus halálába és az Ő feltámadásába kereszteltek minket is. Az Ő családfája folytatódik az egyházzal, a hívők seregével. Mindezt azt mutatja, hogy noha Isten kiválaszt egy családot, egy népet vagy egy embert, de ez a történet az egész világ és az egész emberiség történetének a nagyobb kontextusába van beleágyazva. Magyarán az özönvíz, Bábel tornya, de még Jézus élete is a mi életünk története, mert a folytatást mi írjuk tovább minden egyes nappal.