„Íme én szövetségre lépek veletek és az utódaitokkal.” 1Móz 9,9

Ha nyomon követtük a napokban a bibliaolvasó kalauz szerint az ószövetségi igeszakaszokat, akkor feltűnhet, hogy ebben a kilencedik fejezetben egy ismerős jelenettel találkozunk. Isten szövetséget köt az emberrel. Ez történt a teremtés hajnalán is. A teremtő Isten társként tekint az emberre. Felhatalmazza, sőt mandátumot ad neki arra, hogy azt a jót, amit alkotott, az ember őrizze és tovább vigye. A bűneset története és az azt követő fejezetek éppen azt beszélik el, hogy az ember ennek hátat fordított. Ennek ellenére Isten még sem mond le az emberről. A Biblia egy olyan összefüggő történetet mutat meg nekünk, amelyben ez válik nyilvánvalóvá. Az, hogy noha az ember újból és újból megszegi a szövetséget, nem kér az Istennel való közösségből, az Isten még is újra és újra szövetséget köt vele, hogy ami megromlott, ami nem jó – a szó bibliai értelmében – az helyreállhasson.

A Noéval való szövetség is ilyen. Noha az Örökkévaló tudja, hogy az ember szíve ugyanúgy gonosz maradt, Ő mégsem mond le róla. Szövetséget köt vele és megáldja, hogy áldássá legyen. Szövetséget köt vele, mint Ádámmal. Valóban, az özönvíz utáni történet hasonlít a teremtéstörténethez, de mégsem ugyanaz a kettő. Valami menthetetlenül megváltozott. Isten megáldja Noét és a fiait, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. De a világ, amiben élnek, amit megrontott az ember gonoszsága, és amit meg kellett, hogy tisztítson az özönvíz, ez a világ már nem ugyanaz, mint egykor. Ebben a világban már ott van a félelem és a rettegés (2. vers). A teremtények félnek az embertől és menekülnek tőle. Valami megtört, valami végleg megváltozott. És ezt az özönvíz utáni új kezdet sem tudja helyreállítani.

De a történet itt nem áll meg. Isten továbbra is munkálkodik és ahogyan a családok, népek és nemzetek sorsa kiteljesedik, Ő tovább munkálkodik, hogy ami elromlott, ami megtört az valóban újra egy egész lehessen. Ahogyan az üdvtörténet halad előre, Isten saját maga lép be az emberiség történetébe Jézus Krisztusban. Ő benne, és Ő ránézve állítja helyre azt, ami elveszett: a közösséget, a kapcsolatot Isten és ember között.